Kedves frati :-)

Köszönöm a gondolataidat! Cserébe Te és kislányod fogadjátok ezt el:

[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]

Sajnálom azonbanm hogy szüleid világát úgy értékeled, hogy azért volt olyan az életük, mert "hitetlenek" voltak :-( Semmi köze a "hitetlenségnek" az egymás meg-nem-értéséhez, tolerálásához. Én pl. 23 éve élek együtt asszonykámmal - no és két kicsi lányunkkal, akik azért "már" 10 és 12 éveskék :-) -, s fel nem scerélném semmivel, még az időnkénti veszekedéseink ellenére sem... pedig nem vagyunk hívők...

Az igazi hit, megvizsgálni a meggyőződésünket és elvetni azokat ha nem felelnek meg a tényeknek!

Látod ebben részben közösek a gondolataink, csak én hit helyett életmódot mondok :-) Mert a bármiben való "hit" nagyon sokszor csalódásokhoz vezet. Én hit helyett bízni szoktam, s ha csalódok, akkor levonom a tanulságot...

Sajnos abban tévedsz, hgoy nincsenek elnyomottak - remélem nick-em nem tévesztett meg :-) -, mert ez nem mindig érzés kérdése! Gondolj csak azokra a nőkre - ugye nem mondod, hogy nincsenek ilyenek??? -, akik pl. katolikus hitüknek engedelmeskedve, Istenükben bízva tűrik férjük kényuralmát! Ők nem elnyomottak vajon?