Ácsi, ácsi! :))
Én egyébként jókat mosolygok azon ahogyan írsz itt az embereknek, de ne tekints már mindenkit gyakorlatilag szélsőségnek.
Ha olvastál, tudod, hogy én pl baromi nagy akaraterővel és bogyók nélkül adtam le 3 éve gyakorlatilag egy embernyi súlyt. Étrendváltozás volt az alpvető dolog, viszont sokat segítettek időnként a különböző kúrák. Nálunk pl az egész család áttért akkor erre az étkezésre és rendben is van minden.
A lékúrát azért csináltam meg, mert egy ismerős kórházba készült. Közölték vele, hogy próbáljon méregteleníteni előtte, de egyedül nem ment neki. Én gondoltam egy merészet (ma már tudom, hogy nem kellett volna) és elkezdetem vele szolidarításból az ún léböjtöt. Ráfáztam. Azt hittem, hogy összeesek, az autóval félre kellett állnom, mert szédültem...stb. A látvány meg szar volt. Aszottnak tüntem saját magam szemében is. Nekem alapvetően túl sok bajom nincs magammal. Időnként rámtör, hogy ez az 55 kg lehetne 51, de elvagyok.
Ahogy a többieket is elnézem /olvasom itt, senki nem bogyófüggő, akaratmentes ember. Nem kell ám őket úgy tekinteni, mint akik képtelenek bármit is kezdeni magukkal. Te úgy látod, hogy akin súlyfelesleg van, az igénytelen. Én nem tudom az embereket ilyen mércével mérni. Talán azért mert én már voltam kövér, te még nem.