Nagyon sokat tanultam Tőled, és ezt nem felejtem ám el :), de úgy gondolom van ennek az egész alakformálósdinak egy lelki oldala is, ami nem egyszerűen csak abból áll, hogy mentálisan is meg kell változni, hanem magába foglalja a családi szokásoktól kezdve a sztereotípiákon át a szocializációt, és minden hatást, ami a testi tudatossággal kapcsolatosan ér bennünket. Szándékosan nem alakformálásról beszélek, mivel ez szerintem a fizikai elnevezése annak, amit én szellemi oldalról testi tudatosságnak nevezek. Az, hogy tudjam magamról miért vagyok ilyen, és mi milyen hatással van rám. Ezeket a dolgokat lehet tanulni, lehet olvasgatni, tanácsokat adni, de mindenki csak saját tapasztalatokból, megfigyelésekből tudja meg, hogy mi a jó neki (pl. van, akinek beválik a szűztea, én egész éjjel rohangászok tőle). Nem az a fontos tehát, hogy mindenki karcsú és izmos legyen, hanem, hogy ismerje meg a saját testét, és tudjon bánni vele, és amikor betolja a rántott húst, legyen tisztában vele, mit okoz benne (és itt nem csak a zsírpárnák növekedésére gondolok, hanem arra, hogy mit okoz ez a közérzetének, a bőrének stb.). Ha ismerem magam, tudom, hogy nekem jó a spenót, de nem jó a torta, és akkor van jogom szabadon eldönteni, hogy tortát vagy spenótot kajálok.

És azt sem szabad kihagyni a számításból, hogy a kajálás valóban tud örömforrás lenni, és nem csak a szénhidrát-fehérje bevitel eszköze. Mint ahogyan a szex sem csak az utódnemzésre szolgál. Persze meg kell találni az ésszerű mértéket (a barátnődre sem mászol rá, annyiszor amennyiszer csak eszedbe jut), de ha valaki úgy gondolja, hogy neki jó, ha baráti társaságban elfogyaszt egy malomkeréknyi pizzát, akkor miért ne tegye? És, ha boldog, hogy nem hagyja ki a Barátok közt egyik epizódját sem holmi edzés kedvéért, miért ne? Attól még lehet boldog, kiegyensúlyozott, és elélhet 80 évig.

A jelszó mindenben (család, karrier stb.) a tudatosság - ha tudom mit csinálok és miért, akkor nem lesz gond az életszínvonalammal. A baj az, hogy sokan csak élnek bele a világba, és a hiányzó tudást alkohollal-droggal-csokival-bulival-túl sok munkával-túledzéssel pótolják, és ez az, ami nem jó. És még, aki tutibiztos magában, az is elbizonytalanodik néha - talán csak azért, mert gyerekkorában a sülthúsra azt mondták neki, hogy egészséges, most meg jön egy vadidegen, és rácáfol arra, amit az Anyukája mondott neki. Meg persze az is baj, hogy türelmetlenek vagyunk, és zavar, hogy egy csomó fájdalmat, nehézséget ki kell állni, hogy megfeleljünk valami távoli ideálnak, ami valakinek az 50 kg vasággyal, másnak meg csak, hogy beleférjen a 42-es méretbe - tökmindegy -, és ezt szeretnénk hamar elérni, ilyenkor folyamodnak sokan teákhoz és csodaszerekhez, mert piszkálja a csőrüket, hogy nem tudnak a saját testükön felülkerekedni. És persze, hogy tudnának, amikor a nagy receptcserélgetésben mindez el is felejtődik...

Szvsz nem csak két világ létezik: a lusta-tohonya-csipszzabálóké meg az izmos-egészséges-zsírtalanoké, hanem még sok-sok másféle mód is létezik, hogy boldogan éljük le az életünket, pl. mint ahogy Lappa éli, ha ez neki jó, akkor miért is ne?