xerintem Robzon stílusa azér' (is) lyoo így ahogy van, mer' legalább így biztosan odafigyeltek rá.

van nekem egy anyukám, aki naggyon túlsúlyos. nna amikor neki szépen, türelmesen, kedvesen kezdek el valamit ezekből a dolgokból magyarázni, akkor biztos, hogy csak azt fogja meghallani és magáévá tenni belőle, amit kényelmesnek és/vagy finomnak tart. a többit meg elteszi abba a kategóriába, hogy "majd szépen fokozatosan", amiből persze semmi nem lesz.
ha kicsit idegesebb vagyok és dühösen, indulatból magyarázok neki (túlsúlyából kifolyólag már cukorbeteg, fáj a szíve, magas a vérnyomása, állandóan dagad a lába, stb.), akkor legalább jobban odafigyel (bár persze személyes sértésnek veszi - mint itt is sokan(c:§).

sajna ennek ellenére nem sikerült még őt soha annyira felráznom, hogy tééényleg tegyen is valamit. 5X évesen már naggyon nehéz, pláne, hogy én vagyok a "gyerek".

Robzon mindezt nem indulatból teszi, csak szimplán ilyen a stílusa (simán +szokható(c:§). de azé' valljátok be, egyből mindenki odafigyelt rá, holott ha csak annyit írt volna be, hogy "figyu jányok! xerintem ne szedjetek ilyen mindenféle bogyókat. bár persze ahogy gondoljátok, rátok bízom...", akkor tutti feleennyire se gondolkodtatok/tunk volna el az egészen.