Kedves Zsolt! (a "Zsoci barátunk" nagyon szemtelenül hangzana, magunk is csak komolytalankodtunk korábban ezzel a formulával)

Amióta hírét vettem annak, hogy megjelentél körünkben, azon morfondírozom, szabad-e most is ugyanolyan ész nélküli, lelkes, rajongó hozzászólást engedélyeznem magamnak, mint korábban. Aztán úgy döntöttem, mankónak használom Navarre jellemzését ("ColinCrazy, aki a témát nyitotta, színházőrült egyén, képek és információk lelkes gyűjtője és továbbítója") és "nem lesz semmi baj" - ahogy 3 éves unokahúgom szokott fogalmazni mostanság. :)

"Elöljáróban annyit, hogyha" szinkronizálsz, mi nagyon szívesen hallgatunk - Sonrisa és én legalábbis mindenben. Remélem, nem haragszik meg, amiért őt is belevontam a témába.
Bár: Tegnap fogalmazódott meg bennem valamiféle "minőségelmélet", ami alapján azonnal megértettem a mindenféle munka elvállalásától való ódzkodásodat. Megláttam egy új film plakátján Emily Watson nevét, és arra gondoltam, ezt mindenképpen meg kell néznem, mert az ő neve (ill. az, hogy elvállalta a filmbeli szerepet) garancia arra, hogy minőségi filmet láthatok. Később megláttam Jean Reno nevét is, és vele kapcsolatban nem éreztem ugyanezt - túl sok ócskaságban vállalt már szerepet. Szóval mostantól visszafogom magam és nem akarlak mindenáron látni-hallani filmben, színpadon, reklámban, csak ha azt Te Magad is szívesen felvállalod.

Ami a megtiszteltetést illeti, csatlakozom a többiekhez: miénk a megtiszteltetés, hogy benéztél hozzánk! Nem találok szavakat az örömre, amit érzek! Őszintén mondom, boldog vagyok, hogy végre tudomást szereztél arról, milyen hatása van egyesekre (sőt, sokakra) a munkádnak-létednek, és magának a JÓ színházi élménynek.

Vidnyánszky így írja a nevét, egy épületben dolgozom a testvérével. :)

Várunk vissza! :)