Néha kíváncsi voltam arra, milyenek lehettek azok a "régi szép idök", amikböl én viszonylag keveset élhettem meg, miután '81-ben születtem. Így gyakorlatilag semmit nem láttam belöle. És öszintén szólva mély megvetéssel viseltettem a kádári nosztalgiát érzök iránt. Bár lehet, hogy inkább sajnálnom kéne öket? Akárhogyis, a kíváncsiságomat kezdik kielégíteni a cucialisták. Csak azt felejtik el, hogy én csak kíváncsi vagyok arra, mi volt akkor, de nincs bennem az a zsigeri félelem, ami mondjuk a nagyapámban még élt. Úgyhogy az ilyen módszerekkel marhára melléfognak a tisztelt eftársak, mert max. arra jók, hogy megvetésem fokozódjék irántuk. (És ha még csak a megvetésem...)
Azért jó kis paradox világ az, ahol a fennálló rend, tabuk, korlátok ellen általában lázadó ifjúság egyszerre konzervatív lesz, mert a fennálló rend az anarchia, tabuk, korlátok meg nincsenek! Mindenesetre Lendvai etnönek innen üzenem, hogy ma az a lázadás, ha valaki konzervatív.

on