Az istenek akkor a legkegyetlenebbek,
ha meghallgatják az imáinkat.
Ősi szanszkrit mondás

Mese a Harmadik kívánságról

Véletlenül találkozott két régi barátnő, valaha nagyon sokat jelentettek egymásnak, de már évek óta nem látták egymást. Mivel mindketten nőből voltak, s egyiküknek sem volt halaszthatatlan ügye, hát beültek egy presszóba, egy kiadósat dumcsizni. Ancsának be nem állt a szája. Csak úgy áradt belőle a panasz. Elmondta, hogy soha az életben semmiben sem volt egy szemernyi szerencséje sem. Holt unalmas a munkája, rosszul fizetik, főnöke egy kiállhatatlan alak, ráadásul nős. Lakása egy barátságtalan lyuk, egyik szomszédja utálatosabb mint a másik. És csak mondta és csak mondta. Egyszer csak észbe kap, barátnőjét szóhoz sem hagyta jutni, ezért megkérdezi.
- Hát nálad mi újság?
- Bizony nekem sem volt könnyű az életem, sok keserves csapás ért, keményebbek mint téged, de mióta enyém a csodalámpa, azóta jól megy a sorom. Ragyogó állásom van, jó fizetéssel, nem mintha különösebben szükségem lenne rá, hiszen annyi a pénzem, hogy szinte nem tudok vele mit kezdeni. Hol a lottón nyerek egy négyest vagy hármast, hol egy áruházi akción nyerem meg a főnyereményt. Ha részvényeket veszek, rövid idő alatt megugrik az árfolyamuk. Képzeld, a múltkor vettem a piacon egy ócska vasalót szobadísznek, egyszer csak, az a gondolatom támadt, hogy szét kell szednem. Nagy nehezen kicsavarom a rozsdás csavarokat, s mit látok, cekasz helyett a belseje tele van dollárral!
- Na ne etess már ilyen hülyeséggel, ne keverd össze az ezeregy éjszaka meséit az élettel. De még ha létezne is a csodalámpa, hogy a fenébe jutnál hozzá pont Te? Mi vagy Te, Ali Baba, vagy Aladin? Azt hiszem neki volt valami csodalámpás balhéja.
- Soha sem beszéltem senkinek erről, de ha érdekel Neked elmesélem Ha akarod elhiszed, ha akarod nem. De egyet ígérj meg, senkinek sem mondod el!
- Jól van megígérem, haljuk a mesét!
- Tudod, apám az ókori keleti nyelvek professzora volt, s nagyon szerette a régi keleti tárgyakat. Egyszer vett egy régi indiai lámpát. Megtisztította, s felfedezett az alján egy alig látható szanszkrit feliratot. Bár a felirat elmosódott volt, de sikerült nagy nehezen elolvasni. A felirat szerint az Istenek minden 52 éves szent ciklusban teljesítik a lámpa tulajdonosának három kívánságát. Volt egy tömör használati útmutató, végül egy figyelmeztetés. Jól gondold meg, hogy mit kérsz, mert ugyan az Istenek minden teljesíthető kérést teljesítenek, de nem biztos, hogy sok köszönet lesz benne. Apám nem igen hitt a csodákban, de úgy gondolta, azért csak megpróbálja, ártani nem árthat. Az ókori keleti nyelvek nem igazán hoztak sokat a konyhára, ezért úgy gondolta, jó lenne némi pénzre szert tenni a lámpa segítségével. Mivel már csak pár perc volt hátra a lottóhúzásig, gyorsan döntött, s elkezdte fényesíteni a lámpát, s kimondta a kívánságát: Húzzák ki azt az öt számot, amelyiket minden héten megjátszott.
- Na és teljesült a kívánság?
- Igen. De amikor apám elkezdte keresni az ellenőrzőszelvényt...
- Csak nehogy azt mondd, hogy nem találta!
- De, megtalálta, mind a három szelvényt, ugyanis elfelejtette bedobni a másik kettőt. A hatás szörnyű volt. Arca elvörösödött, majd elkezdett rángatózni. A szívéhez kapott és összeesett. Anyám kihívta a mentőket. A mentőorvos közölte, súlyos infarktus, s figyelmeztette anyámat, készüljön fel a legrosszabbra, mert nincs sok esély. Alig távoztak a mentősök, anyám elkezdte fényesíteni a lámpát, s mondta a kívánságát: Istenek könyörgöm, ússza meg az infarktust a férjem! A boncolás megállapította, hogy nem az infarktus okozta a halált. Kiszakadt egy ütőér fala, hogy mitől azt nem értették az orvosok. Én sejtettem, de nem mondtam meg nekik, biztosan bolondnak néztek volna. Anyám magát vádolta férje haláláért. Nem tudott belenyugodni a történtekbe, követte a férjét, öngyilkos lett. Így örököltem én a lámpát.
- Ez szörnyű! Így bízzon az ember a mesékben! De áruld el nekem, mi volt a Te kívánságod, a Harmadik kívánság? Gondolom minden szavát legalább hússzor mérlegelted, hogy ne tudjanak belekötni az Istenek.
- Ne haragudj, de ezt még Neked sem árulhatom el!
Ancsa addig nyaggatta a barátnőjét, amíg az beadta a derekát, folytatta a mesét.
- Mióta anyám meghalt még a port sem töröltem le a csodalámpáról, nem hogy fényesíteni kezdtem volna. Eleinte még néha óvatosan leporszívóztam, de ettől is féltem. Ezért évek óta üvegbúra alatt tartom. Így a por sem szállhat rá, s én még véletlenül sem érhetek hozzá. Attól tartok, az ősi indiai Istenek vénségükre egy kissé morcosak lettek. Nem szeretik, hogy holmi halandók csip-csup kívánságaikkal ugráltatják őket. Megfogadtam, hogy bármi történjen, semmi képen sem veszem igénybe a lámpa segítségét. Még hogy valamit kívánjak tőle! Azért annyira bolond nem vagyok! Ép elég volt az első két kívánság.
- Ezt meg tudom érteni. De akkor mi ez a szerencse sorozat?
- Én is sokat gondolkoztam rajta. Eleinte azt hittem, hogy véletlen, de lassan beláttam, hogy ilyen véletlen nem létezik. Sőt az utóbbi időben abban is kételkedem, hogy egyáltalán létezik olyan, hogy véletlen. Azért mert valaminek az okát nem ismerjük, attól az még létezhet.
Azt hiszem rájöttem, hogy mi van a dolgok hátterében. Az Istenek hálásak nekem amiért nem zavarom Őket, s ezért hébe-hóba tesznek nekem egy kis szívességet. Elvégre semmiség ez nekik.

Hát röviden ennyi a történet. S hogy én honnan tudok róla? Sejtem mire gondolsz, arra hogy Ancsa nem tudta magában tartani. De erről szó sincs. Nekem is csak úgy mesélte el, hogy megígértette velem, senkinek sem mondom el. S az én ígéretemben megbízik, joggal. Mert ha én egyszer megígérem, hogy valamiről nem beszélek, hát akkor arról nem beszélek. Legfeljebb írok róla, elvégre írásról szó sem volt az ígéretemben.

Hogy szerinted egy szó sem igaz az egészből? Megvallom eleinte én is kételkedtem. Ezért diszkréten utána jártam a dolgoknak. Az tény, hogy Ancsa barátnője az utóbbi években hihetetlenül szerencsés volt. Bár újabban mintha megszakadt volna ez a nyerő széria. Lehet, hogy többet kellett volna hallgatnia a Petőfi Rádió kívánság műsorát! Hogy, hogy minek?
Hogy megtanulja: Hallgatni arany!