Szia JFEry!

Az egy dimenziós rést még könnyen meg tudom magyarázni. Az egy szakasz az egyenesen, ahol át tud menni a fény. A két dimenziós válzozat már egy valódi lyuk egy síkon. De akkor három dimenzióban kell gondolkodni, mert a fény meg a harmadik irányban keresztülmegy rajta. Két dimenzióban könnyebb gondolkozni. A fürdőkádat (vagy a Balatont) metszd el egy függőleges síkkal. Ekkor a víz felülete egy vonal. Ahol keresztülmegy a fénysugár (=véges szélességű nyaláb) ezen, azt a részt tekintem résnek (mindegy, hogy valójában rés van-e ott, mivel a fény úgyis pont ott megy át). A rés két végontján keresztül tetszőleges kijelölt irányban párhuzamos egyeneseket húzok, az ezek között haladó hullámokat vizsgálom. Azt nézem meg, hogy e két egyenes közt, az irányukra merőleges szakasz egyes pontjaiban milyen a fázisuk az elemi hullámoknak. Ha minden pontban azonos a fázis, akkor ezek a végtelenben találkozva (vagy lencsével a végesben összegyűjtve) erősíteni fogják egymást. Ez tehát a maximális fényerősség iránya (= a fénysugár iránya). Ha épp olyan irányt vettél, hogy a rá merőleges szakasz egyik felén a fázisok potról pontra épp ellenkezőek, mint a másik felén, akkor ezek szépen kioltják majd egymást. A következő irányban pl. 3 egyforma széles rész van, ezek közül 2 kioltja egymást, a harmadik így megmarad. De ez már kisebb fényerőt eredményez, mint az, amikor a teljes szélesség megmaradt (mert mind azonos fázisú volt).
Valahogy így szokták at fényelhajlást magyarázni, és ez szerintem erre az esetre is pont jó. Rajzold le, és megérted.

De halljuk most a Te változatodat!

(Remélem, holnap jó meleg lesz a jeges limcsihez!)