Szia, Anti Nomy!

Köszi az ötletet, azt hiszem, így tényleg meg lehet magyarázni a dolgot. Egyrészt, nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy a totálreflexió pont annyira totális csak, mint amennyire fénysugár a fénysugár. Két dimenzióban tudom csak elképzelni a jelenséget, úgy mintha a fénysugár egy (1-dimenziós) résen haladna át, amely a víz/levegő határfelületen van. Azt, hogy adott irányban mekkora lesz a fény intenzitása, az szabja meg, hogy az irányra merőelges szakaszon hány olyan zónapár van, amely kölcsönösen kioltja egymást, illetve, van-e egyáltalán ilyen. A teljes visszaverődésnél kisebb szögű beesés esetén a levegőben van olyan irány, amelyre merőleges szakaszon végig azonos fázis van (tehát mind erősíti egymást), ezért ez lesz a 'fénysugár' iránya. E szög fölött ilyen irány nincs, ezért nincs a levegőben fénysugár, és csak az elhajlást jelentő 'sugaracskák' maradnak meg. Lehet, hogy ez így, rajz nélkül nem hangzott túl érthetően, de azt hiszem, én már értem a dolgot.