Hull a pelyhes fehér hó

Tévedsz kedves olvasóm, ez a történet nem decemberben játszódik, s nem is télen, hanem augusztusban. De hát sok táján a világnak ekkor is esik a hó. Na de mi nem megyünk a világ másik végére, csak ide a szomszédba. Ez a történet a Magas Tátrában játszódik. Ott bizony gyakran nyáron is esik a hó. Túráztam már nyáron hóesésben, keltem át hágón tomboló hóviharban, s ázott bakancsom olvadó hóban. Na de nem erről akarok most mesélni Nektek. Aki eddig még nem jött rá milyen hóról van szó, az várja ki a sorát.
Pár éve, mint oly sok nyáron, a Tátrában töltöttem egy hetet. De játszódhatna ez a történet egy - két évvel korábban vagy később is, ennek nincs nagy jelentősége. A Rysy meghódítása volt az aznapi cél. Nagy élmény volt ez számomra, hiszen ekkor mentem először a Rysyre. Az idő, mint oly gyakran a Tátrában, meglehetősen változatos volt. Hol tiszta, hol ködös. Eső nem esett ezen a napon, ez a Tátrában - némi túlzással - ünnepi alkalom.
Megyünk a nagy kőpusztaságban, az ég egyenletesen borult, balra lejtő, de szinte semmit sem látunk belőle, csak egy vízszintes fehér felületet. Kitudja milyen mélység van a köd alatt. Furcsán elkezd hullámozni a köd felszíne.
- Ez egy tó! - mondja meglepetten Juli.
- Az ki van zárva- mondom. - De tévedtem. A hullámzó fehér felület szép lassan színét változtatva átalakul egy tó felszínévé. Nem a szél sodorta el a ködöt, egyszerűen felszívódott. Nekem szenzációs élmény volt, azóta is, ha arra járok, eszembe jut ez az emlék, s a Békás tóra kissé más szemmel nézek, mint a többi tátrai tóra. Na de nem erről akarok mesélni. Volt egy kis láncos szakasz, társaink közül volt, aki emiatt nem vállalta a Rysyt, de hát erről sem mesélek, mi ez a Vöröstorony hágóhoz képest. Beszélhetnék a menedékházról, a ház körüli hómezőkről, érdekes lenne, de nem teszem. Beszélhetnék arról is, hogy a csúcshoz közeledve, egyszer csak elfogy az út, s ki ki saját elképzelése szerinti útvonalon és technikával küzdi le a maradék távot.
Ne türelmetlenkedj kedves olvasóm, már sem a Rysy, sem a történet csúcsáig nincs sok hátra. Egyébként is nem hallottál még dramaturgiai fogásról? Felértünk a csúcsra. A csúcson, mint mindig, hatalmas tömeg. Még jó, hogy nem osztanak sorszámot. Meglehetősen vegyes a társaság, de ezen kár meglepődni, hiszen a Rysyn nemzetközi csúcstalálkozó van, akkor is ha nem vesznek rajta részt vezető politikusok, csak turisták. Bár ez sem kizárt, mert néha a politikus is ember.
A csúcson, többek közt egy szlovák középiskolás csoport. Hoztak magukkal egy könnyű kottaállványt, kottákat és egy szájharmonikát. Felállítják a kottaállványt, s egy srác szépen játszik a szájharmonikán. A társai énekelve kísérik. Tudtak énekelni, de hát gondolom nem is voltak teljesen amatőrök, elvégre nem akárki cipel fel kottaállványt a csúcsra. A nemzetközi közönség élvezi a kissé szokatlan koncertet. Egymás után adják elő a számokat. Némelyiknek ismerős a dallama, furcsa, de nem zavaró az ismert dallam mellett az idegen szöveg. Egyszer csak felhangzik a közismert dallam. Hull a pelyhes fehér hó. S a közönség megszűnik közönségnek lenni. Egymás után kapcsolódnak be a rögtönzött nemzetközi koncertbe a szlovák, lengyel, magyar, német s még ki tudja hány nemzet fiai, mindenki saját nyelvén. S száll a nemzetközi egyveleg. Ott akkor testvérek voltak a különböző népek fiai. Felemelő élmény volt. Én meghatódtam, pedig nem hatnak meg könnyen a meghatónak szánt események. Sőt sokan azt mondják rám, cinikus vagyok.
Sokakat hallottam szidni a szlovákokat, sokaknak vannak kellemetlen élményeik. Lehet, hogy szerencsés vagyok, de nekem nincsenek a magyarságomhoz kapcsolódó személyes negatív élményeim. Igaz nem sok személyes kontaktusom volt a szlovákokkal, már csak a nyelvi nehézségek miatt sem, de én általában segítőkészséget tapasztaltam.
Mesélhetnék arról az esetről, amikor Eperjes (Presov) határában letáboroztunk a pionér tábor főkapuja előtti füves placcra. Előtte udvariasan becsöngettünk a táborba, s engedélyt kértünk. A táborparancsnok helyettessel, egy csinos fiatal nővel elbeszélgettünk. Nagyon jól tudott magyarul, de már az első mondataiban felvilágosított, hogy ő nem magyar, hanem szlovák. Gondolom voltak már kellemetlen élményei olyan magyarokkal, akik félreértelmezték magyartudását. Ennek ellenére nagyon kedves és segítőkész volt. Természetesen semmi kifogása nem volt a táborverésünk ellen. Érdekelte, hogy honnan jöttünk, mit láttunk eddig, hogy tetszett, mik a terveink. Kérés nélkül felajánlotta, hogy takarodó után, zuhanyozzunk le melegvízzel. Lehet, hogy érezte rajtunk, hogy ránk fér? Este tábortüzet gyújtottunk. Kijött a parancsnok helyettes és még pár ifivezető, komszomolka, vagy mit tudom én, hogy hívták őket náluk. Volt nálunk némi skót viszki, nagyon ízlett nekik az imperialisták itala. Ők is hoztak innivalót. Hol szlovák, hol magyar nóta járta. Beszélgettünk is, bár az nehezen ment, a helyettes parancsnok fordított. Jól éreztük magunkat, gondolom ők is.
Másik eset. Késő este érkezünk Martinba. A buszpályaudvaron érdeklődünk, vajh hogyan jutunk el a campingbe? Próbálkozunk az ismertebb nyelvekkel, mintha csak otthon lennénk, kb. annyit érnek a világnyelvek. Végül egy fiatal helybéli srác akadt fel a horgunkon.
- Do You speak English?
- Yes, I do.
Felcsillan a szeme. Csak úgy sugárzik róla a segítőkészség és az öröm, hogy Ő angolul beszélhet. Majd Ő megmutatja. Mit mondjak, mérsékelt volt az eredmény, s ez nem rajtunk múlt, mert a csoport vezetőnknek középfokú nyelvvizsgája volt. Próbálkoztunk németül, a folyamat és az eredmény dettó. Némi konyha francia, egy az egyben lejátszódik a folyamat, igaz itt még gyorsabban kiderül az igazság, mint az előző nyelveknél. Megpróbáljuk a magyart. Szem felcsillanása, öröm kifejezése, de pár szó után kiderül, hogy a magyar itt és most egyenrangú a világnyelvekkel. De nem adta fel a srác, kevert nyelven + mutogatással végül útbaigazított. Igaz közben lekéste saját buszát, de látszott rajta, hogy nem bánja, örült, hogy segíthetett.
Javaslom, ha túrázol, vagy külföldön jársz, hagyd otthon előítéleteidet, vélt vagy valós sérelmeidet. Hidd el mindenkinek jobb így, Neked is. Mert amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. S ha megbántod a vendéglátókat, könnyen lehet, hogy Te, esetleg egy másik turista látja kárát. S ha figyelmes vagy, akkor Te esetleg másik magyar látja hasznát.