Amíg a régi kis Sunnyval jártam, volt egyfajta "hozzámállás" a közlekedők részéről. Nyugodtan kijött elém boldog-boldogtalan előzésnél, kereszteződésben ...Semmi vész, csak ugye "nem komoly a tag" ... Amióta a (nem a legújabb fajta) Primerával járok, jobban tisztelnek (pedig nem vagyok nyomulós típus. 300ezer km-t ledaráltam, trabanttal kezdve, utána Skoda, azután Sunny, azután Suzuki Swift (cégautó, nem választottam, de nem volt vele problémám) aztán megint Sunny). Nem tépem az autót, nem száguldozok, nem nyomom le a "kisbbeket", mégis, tisztán érzékelem (és látom is), hogy olyan helyzetben, amikor a régebbi autóimnál a másik fél a visszapillantóba tekintés után simán bejött volna elém, most egyfajta határozott "megtorpanást" tapasztalok. Megvárják, amíg elmegyek. Tény és való, hogy a nagyobb autóknak (átlagos, normális vezetési stílusnál) NAGYOBB "tiszteletet" adnak, mint a kicsinek.
PEDIG EZ NEM HELYES.
Mindig, minden autóval szemben ugyanúgy kéne viselkedni. KÖRÜLTEKINTŐEN.
---
Abban igazat adok - függetlenül attól, hogy esetleg ez a mostani szitu nem ilyen volt -, hogy a balesetek egy része simán elkerülhető egyfajta egészséges pesszimizmussal (én így hívom azt, amikor valaki annak tudatában vezet, hogy bármi megtörténhet: nem kapom meg az elsőbbséget jobbkéznél, kiszalad egy gyerek a parkoló autók közül...stb.) Ez nem jelenti azt, hogy az ember egyfajta pánikhangulatban vezet. Mindössze annyit, hogy (néha-néha) eszébe jut Murphy. :D