Mai mese, avagy a szociállis védőháló

A hangya szorgalmasan dolgozott, amit csak lehetett megtakarított, ezért
nevezték el róla a Hangya szövetkezetet. A tücsök vígan élt, zenélt,
szórakozott, s esze ágában sem volt takarékoskodni. ..... ( De azt hiszem
ez ismerős )
... És a tél nagyon hideg lett, ki is merültek a tücsök tartalékai. Elment
hát az önkományzathoz, a máltaiakhoz, a vöröskereszthez, a tücsök kisebbségi
önkormányzathoz, s ki tudja még hány helyre. Addig sírt, könyörgött vagy
fenyegetőzött, amíg mindenhol kapott valamit.
Nagyon hosszú és hideg volt a tél. A hangya tartalékai is kimerültek. Ő
is elment az önkormányzathoz, de nem kapott semmit, sőt jól le is szidták:
- Nem szégyelled magad, szegény tücsöknek is alig tudunk adni valamit, pedig
ő igazán rászorul.
A hangya szégyellte magát. Hazament. Tovább szégyellte magát, de csak egy
rövid ideig, mert a halott hangyák nem szégyenlősek.
A tücsök habár néha nehéz napjai is voltak, túlélte a telet. Mivel csak
lusta volt, de nem buta, levonta a tanulságot. S ezután még kevesebbet
dolgozott, mert

"AKI SZORGALMAS AZ KÖNNYEN ÉHEN HALHAT, DE AKI KELLŐEN DEVIÁNS
MAGATARTÁST TANÚSÍT, ANNAK SEGÍTSÉGÉRE SIET A TÁRSADALOM"