James T.Kirk, J B: Teljesen lineáris nyomatékleadású rugó a mesében létezik. A valóságban semmiféle linearitása nincs egy rugónak, még egy adott, kis szakaszon nézve is mindenképpen lefutó karakterisztikájú a nyomaték. Ráadásul a belső veszteség miatt természetesen nem azonos a felhúzáskori és lejáráskori karakterisztika. A valós rugó nyomatéka efféle módon néz ki:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
- A régebben (úgy az 1920-as évekig) használt szénacél rugók - törésre való hajlamuk mellett - meglehetősen nagy nonlinearitást mutattak, olyan nagyot, hogy az még az amúgy a hajtónyomatékra nem nagyon érzékeny svájci horgonyjáratok mellett is jól észrevehető volt, ezért a minőségi órákban legalább egy máltai keresztes állítószerkezetet beraktak (két órám van ilyen kiegészítéssel, a precíziós Elgin zsebóra, és a százéves öreg arany IWC), amely a rugót a fenti ábra "B" tartományában engedi csak mozogni. Ez így néz ki (a hajtórugóház alsó felére szerelték, kívülről nem látható):
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Ha nagyon precízek akartak lenni, akkor a karakterisztikát a "B" tartományban szinte teljesen linearizálni képes kiegyenlítő csigát használták.
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
- Jellemző, hogy a hajóórák kötelező tartozéka ez a mai napig, annak ellenére, hogy épp az itt használt hengeres hajszálrugóval kialakított billegőrendszer a legkevésbé érzékeny a lengésszögre - vagyis a nyomatékra, de egy hajóóra pontosságát még ez a kevés is agyonütné. Anno Harrison például a Timekeeper No4.-ben percenként nyolcszor egy segédrugót húzatott fel a hajtórugóval és azt egy profilos kerékkel tovább linearizálta. A megoldás bevált, de riasztóan bonyi volt.
- Az egy más kérdés, hogy a mai, kiváló minőségű rugók sokkal laposabb görbét produkálnak, annyival laposabbat, hogy hétköznapi esetben nem indokolt nyomatéklinearizáló "komplikáció" használata, ráadásul manapság nagyon "kemény" anyagú hajszálrugók vannak, vagyis igen kis tömegűek a hajszárugók a billegőhöz mérten, és ez tovább csökkenti a függést (a billegő lengésideje elvileg független a lengésszögtől, gyakorlatilag azonban nem, amelynek kisebb összetevője a súrlódás, fő oka az, hogy a hajszálrugó lengés közbeni "lélegzése" közben a hajszálrugó egy körre redukált tömege kijjebb-beljebb vándorol, és ez hozzáadódik a billegő tömegéhez, így enyhén változik a rendszer tehetetlenségi nyomatéka - ergo a lengésideje is. Minnél könnyebb a hajszálrugó a billegőhöz mérten, annál kevésbé jelentkezik e hatás).
- No ezt a fárasztást leginkább azért írtam le, hogy meg tudjam indokolni abbéli véleményem, hogy megeszem a kalapom, hogy ha a JLC 8 napos Reversója (mint minden 8 napos óra,egyáltalában: minden óra) nem mutat észrevehető járáseltérést lefutáskor. Néhány másodpercet bizonyosan, de ha jó a kivitel - márpedig ez aligha kétséges - akkor valóban csak néhányat, mondjuk a COSC-ba alul-felül beleférhet. De nem véletlen, hogy a JLC is azt ajánlja, hogy 7 naponta húzzuk fel, mert az utolsó napon késni fog az óra! Csodák sajna nincsenek. Az automata épp itt jeleskedik, mert szinte mindig csutkára húzott rugóval dolgozik, így hordáskor nagyjából állandó a nyomaték.

ORAGYUJTEMENY