Nem vagyok oda a cikkírótól, de amit ír, abban igencsak van valami. Érdemes idézni belőle néhány sort:
"Bármennyire próbálták is a bukaresti és a budapesti kormánypártok, nem sikerült tönkretenniük a XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. Pedig mindent megtettek: az MSZP–SZDSZ-koalíció kormányának határon túli magyarokért felelős képviselői tüntetően csak az idén (vélhetőleg magyar adófizetői forintokból is) létrehozott ellenrendezvényen, a nyárádszentmártoni lovas fogadóban megszervezett nyári akadémián vettek részt; az RMDSZ csúcsvezetése sem tette tiszteletét Tusnádfürdőn, de lemondták előadásaikat a román kormánypártok emberei is.
A magyar sajtó is hozta a formáját: a kormánypárti médiumokban mást sem lehetett olvasni, mint azt, hogy kiürült a tábor, listázták azokat, akik lemondták a részvételt, és bálványosi pikniknek nevezték a román–magyar nem hivatalos párbeszéd talán legfontosabb fórumát. A Népszabadság (amely lap az idén tudósítóját sem küldte el az eseményre) vezércikket is szentelt a lesajnálásnak, amelyben minden szemrebbenés nélkül leírták: ez a fórum soha nem töltött be jelentős szerepet a román–magyar párbeszédben.
Akinek van szeme a látásra, az észrevette: a tábor látogatói a jelenlétükkel szavaztak a szabadegyetem mellett. A polgári oldal szlogenjévé nemesült mondást parafrazálva tehát Tusnádfürdőn sokan voltak és éppen elegen.
A tusnádfürdői tábor arra is jó volt, hogy kiderüljön: Orbán Viktor nimbusza töretlen Erdélyben. Szombaton ugyanis megduplázódott a résztvevők száma, több ezren csak azért utaztak a rossz idő ellenére a rendezvényre, hogy lássák-hallják a nemzet miniszterelnökét. A székelyföldi Szentegyházán már kora hajnalban kiálltak a népviseletbe öltözött emberek, hogy a volt miniszterelnök gépkocsijának útját elállják. A meglepett politikust rezesbanda és lovas székelyek köszöntötték, kürtőskaláccsal és szilvapálinkával kínálták.
Ez az, ami a budapesti kormányoldalon nehezen érthető, de azért irigyelt is talán. Ott ugyanis az árokásás és a túlszeretés emlegetése a divat – meg a merjünk kicsik lenni nagyszerűsége."
(Lukács Csaba: Bálványos sikere. Magyar Nemzet 2002. július 29.)