Jelző nélkül

(Heti Válasz, 2002. 07. 26.)

Vajon mennyi ideig tűnődött Medgyessy Péter címzetes államtitkára, míg kitalálta, miként lehet "kiiktatni" a történelmi egyházakat? Már a télen készen volt a terv, mint a mostani villámgyors, zökkenőmentesnek a legkevésbé sem mondható személycseréké? Vagy úgy jött az ötlet, mint a villámcsapás, helyesebben, úgy pattant ki, mint az isteni szikra, ami az ilyen ügyekben igencsak nélkülözhetetlen?

Nem tudjuk, csak arról értesültünk, hogy az államtitkár úr úgy döntött, a történelmi jelzőt szép lassan, fokozatosan ki kell vonni a forgalomból. Nem harsányan, ripsz-ropsz, mert azt esetleg a rekkenő kánikulában is észrevenné a nagyérdemű, s még utóbb felhördülne. Márpedig a hördüléseket nem szeretjük. Jobb lassan, nyugodtan dolgozni a választók akaratának értelmében az ország e világi üdvéért. Nem kell kapkodni, előbb csak az egyik törvényből, a médiahelyzetet európai módon szabályozó jogszabálytervezetből, aztán majd egy másikból hagyjuk el a felesleges minősítést. Végül majdcsak kikopik a köztudatból. Mert hát nevetséges történelemi egyházakról beszélni. Mi több: tűrhetetlen diszkrimináció. A kisegyházak mondják ezt, s amit ők mondanak, az igaz lehet. Ők ugyanis nem adnak ki holmi választási körleveleket, közéleti aktivitásra buzdítva, nem hivatkoznak múltbéli érdemekre, nem segíti-gátolja őket ezer- vagy ötszáz éves tapasztalat, ők a jelent élik és érzik. Nem köti gúzsba őket Szent István, Mindszenty József vagy Ravasz László. Ha állásfoglalást tesznek közzé, független baloldalinak mutatkoznak - akárha a Názáreti -, ha újságot adnak ki, tudják, kit kell támogatni. (Semmi esetre sem a pöffeszkedő jobboldalt.) Ha úgy hozza a sors, gyülekezeti csarnokukból indulnak kopogtatócédulákat gyűjteni, választási részvételre ösztönözni... Mi sem természetesebb, mint hogy jótetteik helyébe jót várnak. S miért ne kapnának meg minden támogatást egy baloldali liberális kormánytól?

Rendjén van a dolog, mondhatnánk, megtapasztalva már sok mindent. Csak egyet nem értünk. Miért sietett annyira, a hazai belpolitikai forrongások közepette, Medgyessy Péter a Vatikánba? Miért akarta mielőbb tudatni a katolikus egyház fejével, hogy az egyházpolitikában nem lesz változás. Sőt. Mire föl ez a sürgős feloldozást igénylő gyors gyónás?

Akárhogy, akármiért volt is, a közvélemény megnyugodott: a szocialisták belátták, a katolikus egyházzal, s nyilván a többi történelmi felekezettel, nem illik ujjat húzni. Nem lesz papfeljelentés, templommegfigyelés. Ezek Horn Gyula praktikái voltak, az exminiszterelnöké, aki felett, mint látjuk, eljárt az idő.

A nagy nyugalom után most itt az államtitkár nyilatkozata, amelynek fényében hirtelen megvilágosodik, mi is volt az a miniszterelnöki sőt. Úgy segít a szocialista kormány, hogy nem kivételez, nem biztosít előjogokat, hanem versenyre késztet, vallja az egyházi ügyek első embere. Ezentúl nem lehet ölbe tett kézzel ülniük a korábban történelminek nevezett egyházaknak. Pápisták, kálomisták, lutheránusok, Mózes-hitűek! Harcra fel! Mindegy, mit mutatnak a népszámlálás adatai, mindegy, hogy a lakosság majd hetven százaléka valamely történelmi felekezet tagjának vallotta magát. Mától végre egyenlő eséllyel indultok a még elenyésző támogatottságú, de szépreményű kicsikkel. Hogy ebbe az elgondolásba egyszer már majdnem belerokkantatok? Hogy iskoláitok a tönk szélére jutottak 1994 és '98 között? Hogy több száz éves műemlékeitek állaga tovább romlott? Hátrább az agarakkal! Nektek is jobb lesz. És Magyarországnak is. Hogy volt már részetek efféle biztatásban? Hogy ezt először Rákosi Mátyástól hallottátok? Ugyan már! Mi nem akarunk kiirtani titeket, mi nem folytatunk ateista propagandát, mi számítunk rátok. Európában ez így illik, így szokás. Ha nagyon kiabáltok, legfeljebb elővesszük a ti állítólagosan jeles múltatokat. És akkor megnézhetitek magatokat. Mert jaj annak, akinek történelme van. Higgyétek el, jobb, ha elfelejtjük a jelzőt. Jobb, ha azonos mércével mérünk benneteket az ígéretes jövő előtt álló kicsikkel. Akik az elmúlt másfél évtizedben biztatóan cseperedtek - hála a mi 1990-es bölcs törvényünknek. Mitől lennétek ti különbek?

Osztovits Ágnes