egészen értem: milyen alapon kap _bármelyik_ egyház állami támogatást?
Az "egyház", katolikus egyház - de mások is - nagyon is jól el tudta magát tartani, nem szorult az "állam" támogatására. Aztán egyszercsak elvették minden megélhetési forrását - gondolom erről nem hallottál. Földjeit, házait, műhelyeit, irodáit, kórházait, idősek otthonait, óvodákat, iskolákat mind elvették, és szocialista köztulajdonba került.
És azt mondták: egy ilyen fejlett társadalomban NINCS szükség semmi ilyenre, mert az ÁLLAM mindenkiról kinek-kinek igényei szerint gondoskodik. Aki beteg, meggyógyítjuk, aki buta, megtanítjuk, aki fázik, annak kabátot adunk. (Persze a vége az lett, hogy aki beteg lett, az pénzt kezdett gyűjteni gyógykezelésére, aki buta volt, az még az unokája is buta maradt, aki fázott, az meg kapott egyen-lódenkabátot...)
Aztán most jött egy kevésbé fejlett társadalom, és egy vállvonással azt sem mondták: bocs. És ott állt az egyház, először megfosztva megélhetésének forrásaitól, másodszor megfosztva ÁLLAM bácsi támogatásától.
Két lehetőség van: visszadni a megélhetés forrásait. Ez ugye nem megy, mert csak. Meg hát a börtönben, lágerekben elpusztított embereket nem lehet csak úgy visszatenni. Marad az állami támogatás.
(Az "egyház" egyébként saját erejéből is igyekszik újra saját lábára állni, de a 40 évig rombolták, építeni meg csak lassabban lehet.)
Az egyházi "közfeladatok"-at ellátó szervek pedig még mindig akadoznak. Pl. az egyházi iskolák (amelyekbe rettenetesen nagy a túljelentkezés) talán 1998-től kapták meg ugyanazt a pénzt, mint az államiak. Pedig ugyanazt a feladatot látják el, ugyanazt a bizonyítványt adják.
Emlékezned illene, mekkora balhé volt, hogy az Irgalmasrend vissza merészelte kapni a kórházának a felét (!). Nyomdát, földet, amiből meg lehet élni nem kaptak vissza.
Pl. szerintem fogalmad sincs, hogy mondjuk Teréz anya nővérei miből tudnak naponta enni adni a hajléktalanoknak.
Egyébként én is azt mondom, az egyházak tartsák el magukat, de ami közhasznú tevékenység, azért kapják meg ugyanazt, mint állami párjuk. De amíg szaladásra biztatnánk a levágott lábút, várjuk meg, legalább azt, amíg a mankót megkapja, ha már a lába kinövését nem akarjuk kivárni...

Attila