Uplink írta:

> a DCC amellett, hogy nagy lehetosegeket rejteget a mozdonyvezeto alkatoknak, sokkal megkonnyitheti az allomasfonok dolgat is.

Akkor belecsapok a közepébe.

Az állomásfônök megközelítésnél DCC nélkül az automatizálás egyszerű: szakaszolod a pályát. A visszajelzés bonyolultabb. A régóta használatos sínérintkezô nem a technológia csúcsa: nem érintkezik megbízhatóan, nemcsak a mozdony kapcsolja, hanem a kocsik is, de nem mindegyik, rendszerint a fém-kerekűek igen, a műanyag-kerekűek nem. Jobb gondolat a reed-relé, de ehhez minden mozdonyt fel kell szerelni mágnessel. Az optikai rendszerek nem terjedtek el, valószínüleg azért, mert ahhoz, hogy megbízhatóan működjenek, bonyolult elektronikára van szükség. De az analóg rendszerben legalábbis a vonat-befolyásolás viszonylag egyszerűen megoldott.

A DCC-ben ez nem ilyen egyszerű. Ha nincs minden mozdonyhoz vezetô, akkor úgy tudom, két dolgot lehet tenni. Vagy az analóg technikában megszokott módon szakaszolsz, de ekkor a vonatok elvesztik a DCC rendszer legszebb tulajdonságát, a finom, egyenletes fékezést és gyorsulást. A másik lehetôség, hogy a vonat tudatja a jelzô elôtt pozícióját a számítógéppel, az pedig célzottan lelassítja DCC-vel. Ehhez viszont az kell, hogy a számítógép pontosan tudja minden mozdonyról, hogy hol van. Ehhez elvileg lehet használni reed-relét is - a szoftvernek számon kell tartania, hova melyik mozdonyt indította el, és az éppen hol kell, hogy legyen. Írja meg, aki ilyet csinált és az működik is! A másik lehetôség egy igen bonyolult visszajelzés, ahol az érzékelô nemcsak azt olvassa be, hogy ott van egy mozdony, hanem leolvassa a számát is - ötletek vannak erre, de hogy ez működik is...?

Tehát szerintem a DCC alapú állomásfônöki jellegű tevékenység megszervezése és megépítése nem is olyan egyszerű! Végülis mi a fenének a DCC, ha utána úgy vonatozunk, mint az analóg rendszerrel??!!