Azaz csak majdnem.

Még 1971-72-ben történt a dolog. - Most íly regényes dolgok nem történnek? -
Egy barátomat beszervezték, aki azután nagyon élvezte a helyzetet főleg az így szerzett szabadságot. És csak járta-járta a kerületet, bekopogtatott lakásokba, embereket kérdezett ki ügyes-bajos dolgaikról, jővöbeni terveikről, vágyaikról. Egy váratlan pillanatban aztán előrántott egy halom papírt és így szólt: - Itt tessék aláírni.
Nagyon sikeres volt, a beszervezések után fejpénzt kapott, már azon panaszkodott nekem, hogy egy körzetet már teljesen beszervezett és nem tud egy darabig mit csinálni. A függetlenségét így sem veszítette el, csak az átmeneti pénzkiesések miatt kesergett.
Én azért irigyeltem mert maga osztotta be az idejét, akkor olvasott amikor akart, akkor járt strandra úszni, focizni amikor neki tetszett.
Eltűnődtem néha egy-egy pillanatra - már persze csak most gondolom ezt az írás kedvéért -, de szép is lehet ügynöknek lenni, haj, haj!

Nekem sokat mesélt erről a munkáról, de én nem voltam hajlandó, így nem is lett belőlem biztosítási ügynök.

Az ügynök voltamat meg soha nem ismertem fel, az előttem rejtve maradt.

IGric

ps.: Kérem akinek valós vagy képzelt ügynök múltja van írjon, mindegy hogy könyvügynök, biztosítási ügynök, mosóporügynök, AMWAY ügynök, reklám ügynök vagy csak egyszerűen vigéc volt korábban.