Ezt a versemet kb két órával ezelött írtam.
Véleményetekre kiváncsi vagyok.

Bölcső és Jászol

Szép tavaszi estén,
egy kedves lány bújt mellém.
Mint apró bimbódzó virág,
szerelemre lobban a világ.

Csendben ültünk, s néztük,
ahogy várunk, s nem lépünk
Ahogy szemembe néztél végre
Csillagokat szórt nekem az égre.

Félve fogtam meg törékeny kezedet,
Elmémbe véstem, arcod s, nevedet,
Vágytam rád akkor, édesem, kedves!
Így lettem beléd őrülten szerelmes.

Mikor csókod ajkamra égett,
Életem veled, új útra lépett.
Ott hagytál engem, némán, meglepetten,
boldogabb annál tán nem is lehettem.

Átölelni téged, számomra nem játék,
Nincsen a földön ennél szebb ajándék
Érzem ahogy megnyugszol két karomban,
Fáradt-boldogan pihenek két karodban.

Lassan telnek az órák,s a napok,
Mindenem mit adhatok, mind nálad hagyok.
Eljött a nyár, szép szerelmes nyitány,
Tovatűnt, bú, bánat, szomorú magány.

Tudom, más lesz minden egyszer valahol,
A naprendszeren kívül, messze messze zakatol,
Felszállok az égi szerelvényre veled,
S, a halál sem veheti el szívemben helyed...

Mikor eljön az idő, hogy el kell engedjelek,
csak azt remélem utánad, én is majd elmegyek.
Így gondolok rád ha itt vagy, ha máshol,
Én leszek a bölcsőd, s te nekem a Jászol.