Elöször is köszönöm a sok értelmes hozzászólást, úgy látom menni fog a dolog.
Sok elméletet magam is osztok, néhányat érdeklödve olvastam.
Isten valóban bennünk lenne? Énis igy gondolom. Mi alkottuk magunknak, több okból kifolyólag.
Tudományos - fantasztikus oldalról nézve : szükség volt egy olyan felsöbbrendü dologra (személyre!) akire rá lehetett "kenni" a meg-nem-értett dolgokat. Kezdve itt a teremtéstöl, az élet kialakulásán keresztül a villámcsapás okáig. (Zeusz)
Szükség volt egy olyan hatalomra, ami az emberek erkölcsi normáit szabályozza, figyeli, betartatja. Ezek képviselöi a papok, akik jól kihasználták Isten "létét", és az anarchiára hajlamos népet elég sikeresen zabolázták évszázadokon keresztül.
Szükség volt/van egy olyan valakire, aki mindig ott van velünk. Az emberek nagy százaléka csalódásokon megy keresztül az évek során, elveszti szeretteit, becsapják azok is, akikben vakon bizott. Ki marad? Önmaga. Az ember (-ek nagy része) nem szeret felelösséget vállalni. Nem bizik önmagában, kell egy külsö személy, akire ráöntheti problémáit, gondját, baját, és még ha nemis segit, de ott van neki. Maradt tehát a jólbevált kaporszakállú, aki mindig ott van, mindig mindenkire egyénileg figyel, ott van ha kell, és igen, néha még segit is! Hogy aztán a problémát az egyén önmaga oldotta-e meg azzal, hogy megnött az önbizalma érezvén maga felett a jóisten kezét, vagy tényleg van egy ilyen felsöbb hatalom - ezt most ne vitassuk, nem ez a kérdés.

Szükséges-e Isten léte?
Kétféleképpen is érthetjük a kérdést :
- Szükség van-e Isten (-hez hasonló lény, dolog) jelenlétére az embereknek, miért van rá szükségük, és mi lenne, ha nem lenne?
- Kialakulhat-e egy társadalom, civilizáció Isten nélkül? (szükséges-e Isten MEGléte?) Mi lenne, ha abszolut nem állitott volna az ember maga mögé egy természetfeletti jelenséget, akiben mindig bizhat, aki megsegiti csatában, békében, akire mindent rá lehet fogni, aki(vel) mindent megmagyaráz.