Kezdődött Tasnádival. Kormányváltás - megváltás. Mint tudjuk, semmi köze nincs ex-felesége ügyvédjének brutális szétveréséhez. Az a tény pedig, hogy gyermekét - háziőrizetről lévén szó - rendőri segédlettel lophatta el, tényleg bagatell.

Tovább is van, mondjam még?

Rendben. Aztán jött a vecsési számlagyáros brigád. Kormányváltás, megváltás. Ez nálunk csak így megy, magától értetődően, természetesen, mint ahogy lemegy és felkel a Nap.

Tovább is van, mondjam még?

Oké. Aztán jött a Globex-páros. Szabadlábon ők is. Kormányváltás történt - miért is ülnének hát vasba verve?

Tovább is van, mondjam még?

Állítólag a Simon-gyilkosok ügye is a döglöttek osztályára került... Legalábbis ez esetben ezt mondja az eleve elrendeltetés protestáns tana.

Milyen érdekes: ahol csak a legkisebb mértékben is felmerült a politikai háttér gyanúja, az ügy szépen elsimult. Naná. Kormányváltás volt, vagy mi a fene. Közben folyik a pitizés a Happy Enddel. Számlagyáros úr, Globex Györgyike és a többiek pedig ránk mosolyognak és széttárják a kezüket.

Már csak Magda Marinko hiányzik a képből. Ő még méltatlan, mondhatni, korszerűtlen körülmények között sínylődik. Bizonyára már nem sokáig. És akkor megvalósul a nagy liberális álom: mindannyiunk teljes szabadsága.