Üdvözletem!

Ez az egész "hőssé" nyilvánítás, majd most ez az átvilágítás SZVSZ teljesen nevetséges.
Miért kell még mindig 56-al foglalkozni, hiszen az a rendszerváltás éveiben 88-92-es években még aktuális volt, ma már nem az. Ma a társadalom érdeke a megbékélés, az összefogás a jövő építésére és nem a múltban való vájkálás. 1956-ban felelősen cselekvő ember /akkor min.18/ ma legalább 64 éves. Kevés 64 év feletti embernek van szerepe a mostani politikai életben, ezért nincs jelentősége annak /és nem is szép/, hogy öreg emberek felett ítélkezzenek azok, akik akkor még meg sem születtek, vagy legalábbis egészen kicsi gyermekek voltak.
Az ember az idő múlásával sokat változik, egy 18-20 éves fiatal még egyáltalán nem kiforrott egyéniség, könnyen befolyásolható és könnyen magával ragadhatja lázadó lelkét bármilyen eszmei áramlat.
Hiszem, hogy akkor az emberek túlnyomó többsége meggyőződésből cselekedett akkori ismeretei birtokában, erkölcsi értékrendjének és lelkiismeretének megfelelően, bármelyik oldalon is állt, és nem kitüntetés és "hőssé" avatás reményében. Lehet-e nagyobb kitüntetője az embernek, mint saját lelkiismerete? Azonban az, hogy az ember értékítélete hogyan alakul, az bizony a tanulás és a "mindenirányú" tájékozódás függvénye.

Normális esetben az ember minden nappal, hónappal, évvel tanul, tapasztal valamit, ismereteket szerez, ezáltal gondolkodása is alakul, változik. Ha ez nem így van, akkor láthatunk - mint pl. az újraszámlálásért való tüntetéseken - 70 év körüli embereket, idős hölgyeket gyűlölettől eltorzult arccal az öklüket rázva "gyilkosokat" kiabálni...stb. Ez visszatetsző, és nagy baj. Felmerül a kérdés, hogy bizonyos értelemben náluk hiábavalóan telt el 50 év.

Azt írod kedves BISMARK, hogy "...De aki munkahelyi előrelépésért vagy jobb körülményekért belépett a pártba annak van mit elszámolni a lelkiismeretével."
Nos, ahogy az emberek fejlődtek, úgy fejlődött velük az előző rendszer is. A kezdetektől, amikor egy poszt betöltésénél kizárólag a "jó káder" volt a legfőbb érv, a hetvenes-nyolcvanas évekre már minden vezetői állás betöltésénél a legfontosabb kritérium a szakmai végzettség volt. No és a párttagsági igazolvány, aminek akkorra már kb. az volt a jelentősége, mint ma egy vállalkozói igazolványnak, valamint az, hogy statisztikailag növelni lehetett a taglétszámot. Ennek olyan óriási jelentőséget tulajdonítani legalább olyan csúsztatás, mint a legutóbbi népszámlálásnál a lakosság vallásosságának megállapítása a kérdőívekre adott válaszok alapján. Nekem az a véleményem, hogy szakmai rátermettség esetén nem megtenni azt a lépést - miközben még nem látszik az alagút vége -, értelmetlen áldozat lett volna, sőt még tovább gondolva az ország érdekeivel ellentétes.

Azt is írod, hogy "...az SZDSZ semmilyen körülmények között nem rúgja fel a koalíciót a hatalomvágyuk mérhetetlenül nagyobb a becsületüknél."
Bár én nem vagyok hivatott védeni az SZDSZ-t, de talán ez mégsem így van, mert az SZDSZ vezetői először elfogadták Medgyessy lemondását. Azonban, mivel az MSZP teljes tagsága kiállt Medgyessy mellett, valamint a saját tagságuk kb. 80%-a szintén a miniszterelnök maradása mellett voksolt, kénytelenek voltak személyes sérelmüket félretenni és megváltoztatni véleményüket, hiszen a rájuk szavazó emberek többségének akaratát figyelmen kívül hagyni nem lett volna éppen demokratikus lépés. Ezen szavazó tábornak fontosabb volt a FIDESZ kormány leváltása, mint Medgyessy titkosszolgálati múltja. /Hogy miért, azon lehet töprengeni./ Ennek ismeretében szerinted helyesen döntött-e az SZDSZ vezetősége?
Az események követése folytán nekem ez a véleményem alakult ki, Neked milyen ismeretek birtokában más a véleményed?