Eftársak, ami itt történik, az sürü könnyek ontására késztet engemet.

Hát csak nem gondolták az eftársak, hogy önként maradtam távol ily hosszú ideig a mozgalomtól??? Csak nem gondolták, hogy a fidesznácik csak úgy képesek akadáyozni a kommunista eszme térnyerését, hogy fogságba ejtenek minket??? Eftársak, az élet sokkalta kegyetlenebb, mint gondolnák, az ellenség pedig soha sem alszik!

El sem tuggyák képzelni, milyen hányattatásokon estem át az elmúlt néhány napban, s visszatérve mit látok? Hogy még az én kedves, szeretett gárdistáim is a nagyrabecsült sesebese etnöhöz mennek, mert én- akadályoztatásom következtében- nem tudtam felelni a hozzám intézett ultimátumra.

Pedig eftársak, nincs is arra szó, mily gyötrelmeket kellett a szegény pionyíroknak és pionyírkáknak elszenvedniük itt, a Vörös Bástyában.
Miután nagysikerü Mozgalmi Nótánk (A Hütlen) szövegét megosztám Önökkel, az aljas fidesznáci gép még aljasabb fidesznáci alaplapja szabotázsképpen felmondta a szolgálatot. De mindezt oly fondorlatosan tette, hogy asszittük, a monitor rossz. Így aztatat vittük szervízelni. Aztán rákövetkezö nap a dobozt. De az aljas fidesznáci alaplapbeszerzök továbbra sem küldték az új alaplapot. Így aztán beutaztam egy konspiratív célból irodának álcázott bázisunkra, hogy onnan majd felveszem Önökkel a kapcsolatot, de ott meg nem volt hajlandó müködni az internyet. Végül a pártközponttól sikerült lízingelnünk eztet a gépet, de már csak péntek este. Ez is kituggya, meddig marad, míg az impirialisták küldik végre az új alaplapot.

És ez még csak személyes hányattatásom!

Eftársak, nem lehet véletlen, hogy éppen akkor vágtak el Önöktöl, amikor ide, az eddig biztonságos oázisnak hitt Vörös Bástyába is betette lábát a reakció! A polgári sejtek csütörtökön tartották elsö nagygyülésüket, melyen egyik legagresszívebb, legveszedelmesebb, legfélelmetesebb vezetöjük, Tökéczki László is beszédet mondott. Hogy kedvenc mondatommal éljek: QUE HORROR!

De azért mi itt a baloldalon sem voltunk ám restek! Közbekiabálásokkal, fenyegetö telefonokkal, petárdázással zavartuk meg a beszédeket! /Merhát puskáink még mindig "róla én felsöbb utasításra nem beszélhetek" eftársnál leledzenek./

Amennyiben hányattatásaim után még mindig fenntartja ultimátumát, szígyen et., kardomba dölök.

Tatjana Fjodorovna, a hányattatott sorsú pionyírka