Aranyköpések és idézetek az 1999-es Cseresznyéskert-próbákról szóló filmből (tegnap délelőtt láttam):

Ács jános, rendező: "Gyerekek, ööö, nagyon szépen haladunk, fájdalmasan lassan, de szépen haladunk előre." :)

László Zsolt a szerepéről (Lopahin) és a darabról, kicsit zavarban, de lelkesen:

"A családnak ezt a, ezt a szellemi rezgését, eztaeztaezta... Végülis egyfajta költőiséget képviselnek ezek a játékosságukkal... Tehát a Ranyevszkaja... Ezek hazudnak. Csak közben nagyon érdekesen teszik ezt. Ez a színház. Ez egy színház, amit a család művel."

"Ugye, az egész darab mozaikos. Csomó minden meg van írva, de nagyon sok minden nincs beleírva a színdarabba, tehát az embernek (mély sóhaj) utána kell gondolni, vagy az, hogy én mit gondolok róla és XY mit gondol a saját szerepéről - ettől formálódik szerintem egy Csehov-előadás olyanná, amilyen (a többi előadás is - a szerk. megj.). Általában nem arról beszélnek, amit gondolnak vagy éreznek, tehát ilyen szempontból nagyon-nagyon-nagyon nehéz színművek ezek. S különösen a Cseresznyéskert, az utolsó - ez - én legalábbis úgy gondolom, hogy ez talán a legnehezebb a színdarabok közül, a Csehov-színdarabok közül."

Voltak felvételek az olvasópróbáról is, kicsit hülyéskedtek a színészek. (Érdekes, hogy milyen gyakran látom László Zsoltot vigyorogni, mint a vadalma - úgy látszik, jelen vagyok az örömtelibb részeknél. ;) )

Meg láttam néhány képsort már ténylegesen a próbák kezdetéről: László Zsolt, lobogtatva a szövegét, nagy elánnal mászkálta körbe a színpadot; próbálgatta, merre menjen, mit, hol mondjon.

Érdekes film volt, ritkán engednek belekukkantani a próbákra.