Kedves lépcsömászó elvtárs!

Zokogva hallgattam végig az elvtárs párthű szavait, hiszen ilyen szép önkritikát a drága jó Rákosi elvtárs szavai óta nem hallottam.

De vége a búslakodásnak, elvtárs!

Nekünk küldetésünk van! A világ proletárjairól kell az imperialista rabláncot leszakítanunk. A Párt iránymutatása alapján a mindenhol beszivárgó diverzánsok és kémek szabotázsa ellen kell védelmeznünk a szocializmust, hogy végre elérhessük a hős vágyott kommunizmusba. Oda, ahol a munkásokat nem zsákmányolják ki, ahol az agrárproletárokra nem jelentenek naponta fenyegető veszélyt a kulákok és a klerikális reakció.

A dicső Szovjetúnió vezetésével harcoljunk a világbékéért, az osztályidegenek visszahúzó béklyóit magunkról lerázva acélos tekintettel nézzünk a boldog jövő, a kommunizmus felé!

Most pedig kérem az elvtársakat, közösen énekeljük el az Internacionálét!

Föl, föl, ti rabjai a földnek,
Föl, föl, te éhes proletár!
A gyôzelem napjai jönnek,
Rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni
Rabszolga-had indulj velünk!
A föld fog sarkából kidôlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!

||: Ez a harc lesz a végsô,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ. :||