Érdemes megnézni. Én mondjuk a Sose halunk meg-et nem láttam, mindenki mondja, hogy ahhoz képest gyenge. De nekem nincs összehasonlítási alapom.

Azért kedveltem, mert fanyar humorral szemlélte a színházi létezést - és főleg a Színművészeti felvételit. De már írtam az összes általam látott LZS-filmről, nem akarom ismételni magam (76).

A Csajokkal kapcsolatban szerintem én sem a színészi alakítást szidtam, azzal nem volt bajom, csak a történettel: se eleje, se vége, üres és borzalmas. Tudom, a szereplők élete is kisiklott, de ezt valahogy nem jól mutatta be a film. Nem éreztem stílusában sem egységesnek; realista és szürrealista elemek váltakoztak hányingerkeltő módon. Jó párbeszéd is csak elvétve akadt benne.

Volt benne egy mondat, ami megragadt bennem:

"Olyan szerep nincs, amire egy kisgyereknek szüksége van."

Ez tetszett, de valószínűleg csak azért tűnt ki, mert sivár volt a szövegkörnyezet. :)