Akkor ebből az a tanulság, hogy amikor járom az erdőt ne legyen nálam távcső, ne nézzek se jobbra se balra (legjobb, ha bekötöm a szemem, befogom az orrom és a fülemet is bedugaszolom), ha megállít egy ilyen őrféle és megkérdi mit keresek én itt, akkor mondjam azt, hogy utálom a természetet. Másik eset: vállalom önmagam és rengeteg készpénzt tartok magamnál, hogy legyen miből büntetést fizetni.
Az megérne azért némi részletezést, hogy az országút mennyiben része a BNP-nek, avagy ha közterület, akkor ott milyen jogon korlátoznak a bámészkodáshoz való természetadta jogomban.
(Ha mondjuk éppen nem a szomszéd bombázót kukkolom a kádban, mert ha az ő férje üti ki a kezemből a kukkert, azt még valamelyest elfogadom.)
Én egy időben pl. bazi nagy optikákkal felszerelve fotózgattam az állatokat, növényeket szerte kis hazánkban. Ahhoz mit szólt volna?!? Az állatok, akik nem járultak hozzá, amúgy is elszaladtak, a többiek, ill. a növények mozdulatlanságát pedig beleegyezésnek vettem.