Először a Vihart láttam Alfölditől, azért volt borzadályos számomra, mert megölt benne minden varázslatot, de felszínesnek nem mondanám. Az elidegenítés önmagában nem baj, a Haramiáknak pl. kifejezetten jót tett.

Aztán persze a Haramiák és a Macbeth jött. :)

A Makrancost és a szegedi Szentivánéji álmot mondják nagyon felszínesnek a legutolsó munkái közül, de ezeket én sem láttam, nem ezek alapján nyilatkoztam. Amihez személyesen is szerencsétlenségem volt, az a nyitrai Hamlet: látványos hatásvadászat plazagyerekeknek. Nem éppen érett, felnőtt előadás volt... Olyantól hallottam, aki személyesen ismeri már évek óta, hogy a rendezés csak az egyik fele, a tükör; maga az ember is nagyon megváltozott. Ehhez sem tudok nagyon hozzászólni, mert én nem ismerem Alföldit, csak szavahihető, akivel beszéltem róla. Ezzel én is befejezem az offolást, bocs mindenkitől. :)

A vágy... rám nem volt akkora hatással, de ezen persze nem veszünk össze. Talán maga a darab sem kedvencem, meg persze valószínűleg mind a ketten más előadást láttunk - lehetnek különbségek. A Bűn és bűnhődés...-t éreztem igazán érvényesnek a saját koromra, életemre stb.