Remélem nem tűnt panaszkodásnak, mert alapjában véve én megtaláltam a helyem ebben a világban, de másokra gondolva szomorú vagyok. Sok László Zsolt-féle ember van a maga területén, akik hasonló cipőben járnak. Múltkor egy könyvesboltban találkoztam egy gimnáziumi tanárommal. Rögtön beszélgetni kezdtünk, és akkor mondta, hogy nem magának veszi meg a könyvet, hanem ajándékba, majd kölcsönkéri a megajándékozottól. Elszorult a torkom, mert éreztem, hogy szeretné ő is a könyvet, de ezt nem engedheti meg magának. Pedig ő volt a nagybetűs pedagógus az életemben.

És ha nem túl indiszkrét a kérdés, színházon belül mivel szeretnél foglalkozni?