(Egy off kérdés: Barrix, ugye Te vagy Percy a szinhaz.hu-n?)

A régebbi szinhaz.hu fórum alatt (www.szinhaz.hu/html/forum/index.html) egyszer nyitottam egy ilyen témát, hogy "A színész feladata - színésznek lenni", ott sokat vitáztunk erről a reklám- és pénzkérdésről.

Akkoriban elég radikálisan állítottam, hogy az egész pusztán elvi kérdés, az ember ne adja el magát, legyen igényes stb.

Azóta sok élmény ért, sokat gondolkoztam minderről. Az egész probléma borzalmasan összetett és egyéne válogatja, kinél mi elfogadható. Azt most sem szívlelem, ha valaki agyba-főbe színvonaltalan "szerepléseket" vállal, nyavalyás show-műsorokat vezet végzett színész létére.

László Zsolt "más tészta" - rajta is sokat gondolkoztam, és most úgy érzem, megérdemelte, hogy egyszer végre meg is fizessék valamiért. És az a reklám valóban színvonalas volt. Ugyanakkor éppúgy fáj, mint eddig. Nagyon emberi volt a nyilatkozata: "Gyerekek, én már annyira szerettem volna egy motort, és most végre megvehettem!" (Szabadfordítás á la navarre.) Kicsit benne volt a szembeköpés is ennek a rusnya kornak, mely nem engedi másként, hogy az ember vágyai teljesüljenek. Valamint ott volt benne a gyerekes remény, hogy ezeket a rusnya dolgokat, akár az egész kort, le lehet hagyni, ha elég sebesen száguldunk, és ugyanakkor a bizonyosság is a mélyén: ettől nem fog elmúlni a lelkiismeret-furdalás...

Nem akarom, hogy olyan legyen, mint az El Nino főhőse, ennél ő is, és még sokan mások is, jóval többet érdemelnek!

Mindig fölteszem a kérdést: megéri az értékvesztés?

Lehet, hogy Stohl családja jobban élt, mert a papa tévéműsort vezetett, de a papa olyan jól érezte magát ettől? Meddig állod a saját tekinteted a tükörben?

És az RTL Klub egy szót sem szól róla, amióta kiderült, hogy a balesetnél alkohol volt a vérében; teljesen cserbenhagyták a saját műsorvezetőjüket.

Túl sok veszít az ember: talán még önbecsülést is. És mit nyer cserébe? Ja igen, pénzt; majd elfelejtettem.