Weöres Sándor a 794-ben idézett versét le is fordította magyarra. Így fordította le a Mester saját idegennyelvű és kiízesülő ritumusú versét (mellyel úgy érzem túllépett Trista Tzarán, ő a fordításig tudtommal nem jutott el):

Szél völgye farkas fészke
mért nem őriztél engem
mért nem segítettél engem
most nem nyomna kő! ajaj!
Könnyemmel mosdattalak
hajammal törölgettelek
véremmel itattalak
mindig szerettelek! ajaj!

Földed tüskét teremjen
tehened véres tejet adjon
asszonyod fiat ne adjon
édesapád eltemessen!

Én is írtam most egy ilyesmi verset, és szorgalmasan le is fordítottam. Szerintem jobb, mint Weöresé, de ezzel ennyi évtizednyi késlekedés után talán kár kérkedni, és a geg is Weöresé:

Sortra hó, lá lakasztó, hertyén uó taszasztó,
bortás huntor taráda bosszposz orta koszasztó.
Rétesírmák on lá kárte hun dete szitiszitó:
szleppent im leáárte, tarabré nomá tisztó.

Tepegde! Lia mekkese, biador sihorsó:
Eunestos menőte, e Pharos je toborsó.

És a fordítás:

Csobogó vad harácsok, fátyolos kalapácsok,
szárnyas kutyák énekén szakadó rozsdás rácsok.
Kanárilélekálmon nyikorgó éhes város:
álmodban tocsogó, tudattalanba hullt táltos.

Hazudtak! Vakká színezett szemeden a káosz,
nem érsz már Eunesztoszba, és nem pislog Phárosz.

(Bónuszként ide is másolnám a phároszi világítótornyot, az akkori világ hét csodájának egyikét, hátha segít abban, hogy tisztábban pillanthassuk meg a XX. század második felének (kétharmadának)legnagyobb magyar lírai költőjének Weöres Sándornak soraiban lüktető-bújkáló modernizmust, és természetesen jómagam zseinialitását.)