Azért csak ennyit idéztem a kritikából, mert kb. ennyi volt érvényes belőle az előadásra, amit én láttam... Ami az utolsó előadása volt különben, és csodálkozva láttam, mennyire széthullt az egész. Bár akik korábban látták, azt mondják, már régebben is széthülyéskedték, és régen jelentőségét vesztette az Alföldi-rendezés.

Érdekes volt látni László Zsoltot komikus szerepben, ezt az oldalát nem ismertem korábban. Persze Almaviva szerepét is komolyan vette (mert játszani és hülyéskedni is csak komolyan lehet), de időnként hiába próbált koncentrálni, minden elvadult röhögésbe fúlt körülötte, és neki sem maradt más, mint a vigyor... Például Stohl-Figaro egyszer olyan váratlanul bukkant föl a színen, hogy megijesztette László Zsoltot, aki erre fölbukott a saját lábában és elvágódott. Hülyét kapott teljesen, aztán már csak nevetni tudott...

Kb. ezekre a dolgokra lehet emlékezni az előadásból. Ahhoz képest, hogy színházban voltam, ez nem túl sok.

Tudom, ez most jó nagy kanyar volt, Gyulához meg a nyárhoz képest, de most éppen a Figaron elmélkedtem (azt hiszem, László Zsolt általam előadásai közül még ez és A vágy villamosa tetszett a legkevésbé). Gondoltam, a színházi szerepléseit is kitárgyalhatnánk, amellett, hogy mindenféle infókat összegyűjtünk róla. Amúgy is ennek örülne a legjobban.