Éppen olvasgattam, amikor eszembe jutott, hogy az alábbi néhány sort érdemes lenne begépelnem, hát íme.

A hozzáfűzésképpen még Csavargók IV. parancsolatát idézném be, előszóként és egyben mentségként… :))
"Kedvesebb legyen a különös, mint a tiszteletre méltó"

J.R.R Tolkien A szilmarilok (részlet) (anno 1917)

Quenta silmarillion
(I.)

"Nézzétek a szeretett Földet, amely a (…) és az emberek lakhelye lesz! (…) De az embereknek újfajta ajándékot adott."
Ezért megparancsolta, hogy az emberek szíve ne találjon nyugalmat a világ határain belül; hanem hogy maguk alakítsák a sorsukat a világ erői és véletlenei közepette, túl az ainuk muzsikáján, amely minden más dolognak a sorsa; és cselekedeteik által teljesedjék ki a világ a legapróbb részletekig.
Ám Ilúvatar tudta, hogy a világ hadakozó erői között élő emberek gyakran el fognak tévelyedni, s nem fogják egyetértésben használni a tőle kapott ajándékokat, és azt mondta:"A maguk idejében ők is meg fogják tudni, hogy minden amit tesznek, végül az én munkám dicsőségét fogja öregbíteni"(…)
A szabadság ajándékával együtt jár, hogy az emberek gyermekei csupán rövid időt töltenek elevenen a világon, s nincsenek a világ köreihez kötve, és hamarosan eltávoznak belőle, de hogy hová, azt a tündék nem tudják. (…) Ám az emberek valóban meghalnak, és elhagyják a világot; ezért nevezik őket vendégeknek vagy idegeneknek. A halál a sorsuk, Ilúvatar ajándéka, amelyet az idők múltával még a hatalmasok is megirigyelnek

(X.)
Ám a békességről meg a boldog életről – míg véget nem ér – nem sokat lehet mondani; a szép és csodás dolgok pedig – amíg fennállnak és szemmel láthatók – önmaguk emlékei, s csupán akkor szól róluk ének, ha örökre elpusztulnak.