Belépés csak engedéllyel!

Szimpla hétvége. Nem indulok sem nappali sem éjszakai versenyen, sem egyedül sem csapatban. Sőt a munkahelyemen sem kell túlórázni. Már egészen elszoktam az ilyen laza hétvégéktől. Bár nem vagyok egy mániákus versenyző, de az utóbbi hétvégéken összejött. Vasutas Kupa, Egyéni Bajnokság, Budai Tájoló. Már rám fért egy kis lazítás.
El is határoztam, hogy csinálok egy görbenapot. Egy kiadós túrácskát a fennsíkon, kellemes kis futással fűszerezve. Higgyétek el, ez a legkellemesebb módja a túrázásnak. Egy-egy kis futás valósággal feldobja az embert! De pihentető izomlazításnak sem rossz. Megtöri a gyaloglás monotonitását. Az ilyen túrákra természetesen egyedül megyek, az a legjobb társaság. Évekig csak egyedül túráztam, de most is elég gyakran.

Indulás a szokott időben, a 815-ös busszal. Ómassáról a Vadászvölgyön indulok el. Szokatlanul sok a víz, esetenként alig tudok száraz lábbal előrejutni. Itt nincs helye a futásnak. Hegynek fel csak a bolondok és a teljesítménytúrázók futnak. Egy óra és pár perc mire elérem a Bánkútról kijövő kékjelzést. Nem valami híres teljesítmény, igaz nem is nagyon erőltettem. A kéken, majd a kékkereszten némi futással fűszerezem a gyaloglást, így érek el Három kútig. Innen a terep, végig a Hosszú réten, majd tovább majdnem az Istálóskői elágazásig szinte kínálkozik a hosszú futásra. De nem futom végig, felváltva hol gyalogolok, hol futok. Elvégre nem vagyok “sportoló”, csak annyit futok amennyi jólesik. S hogy őszinte legyek nem is vagyok valami kirobbanó formában. Az elágazástól a sárga D-ön indulok, majd teszek egy kis kitérőt a Kukucsó hegyre. Bükk900-as bélyegző hely, ha vaki nem tudná. Nem mintha bélyegeznék, már kinőttem az ilyesmit, de ha erre járok gyakran megmászom, elvégre mégse járhatok állandóan a jelzett utakon. Némi kis kitérő Ispán hegy irányába, majd visszakapaszkodom a fennsíkra.

Istálóskő. Tulajdonképpen semmi érdekes nincs rajta. Egy lapos domb lenne, ha nem lenne ilyen magasan. A kilátás = 0. Ebéd, némi pihenő, majd indulok tovább. Csak lazán, kényelmesen, étkezés után nem szeretek sietni. A zöld háromszögön lefelé menet szembe találkozom egy személyautóval, meglehetősen kínlódik szegény. Benne egy fiú és egy lány. Ők sem állhattak túl elől amikor azt észt osztották. Leérek a kék keresztre, s azon tovább. Újabb kitérő a Nagykopaszra. Ő is 900-as ellenőrző pont. Majd tovább a jelzett úton. Elhúzok a Kopaszréti barlang előtt, majd Kerekrét következik. Tovább, jobbról befut a Bélapátfalva felől jövő piros, már majdnem az Őrkő réten vagyok. Egyszer csak észreveszek egy táblát az út mentén. A formája ismerős, álló ellipszis, de az alján lévő szöveg megdöbbent
. “Szigorúan védett terület. Belépés csak engedéllyel.”
Milyen engedélyre van szükség? Kitől lehet azt beszerezni? Egyáltalán milyen területre vonatkozik, hova nem szabad belépni? Csak az út mellett lévő területre? De akkor mért nem azt írják. És ha nem akkor mekkora területre vonatkozik, pár négyzetméterre, vagy a fél Bükkfennsíkra? S aki arra jár, s netalán el akar jutni valahonnan valahová, megesik az ilyesmi a turistákkal sőt még a kirándulókkal is, az most mit csináljon? Forduljon vissza s keressen egy másik utat, hátha arra szabad menni? Esetleg vágjon neki toronyirányt az erdőnek? Arra legalább nincs tábla. És én még azokra a fiatalokra mondtam, akik egy szerencsétlen személyautóval vágtak neki Istálóskőnek, hogy nem álltak elől amikor az észt osztották. Akkor mit mondjak a BNP vezetőiről?
.Szóval ez így nem megy. Amennyiben a tilalom nem korlátozza a turistautakon a forgalmat, akkor azt egyértelműen jelezni kellene. S ha igen, akkor az némi plusz szervezést igényelne. Netalán egyeztetni a Bükk környéki turistaegyesületekkel. Információs táblákat elhelyezni a fontosabb túrakiinduló pontokon, s azon felhívni a lezárt területekre a figyelmet, netán megindokolva a lezárás tényét. S a helyszínen megadni az alternatív útvonalakat, azok többlet távolságát és időigényét. Jó lenne, ha a hatósági jogkörrel rendelkezők partnernek, s nem bunkó parasztnak tekintenék a turistákat és a kirándulókat, akiknek csak úgy foghegyről odavetett szavakkal lehet parancsolgatni. Már csak azért is, mert ez őket is minősíti. Egyébként is Magyarországon állítólag demokrácia van. S a demokráciában állítólag a nép uralkodik. S ennek a népnek mi is részei vagyunk, még ha erről gyakran meg is feledkeznek nagyjaink. Már pedig az uralkodók kissé más elbánást érdemelnének.
Egy ilyen táblát egyszerűen nem lehet komolyan venni. Így én is tovább mentem. Egyébként is, nekem van engedélyem. Nem is egy fajta. Az egyik fajta fel van festve az út menti fákra, úgy hívják, hogy turistajelzés, a másik a BNP által kiállított hivatalos irat, mely engedélyezi az Őrkő szerepeltetését egy túramozgalomban. Márpedig ahhoz, hogy felmenjek az Őrkőre, tábla ide vagy oda, tovább kell mennem. Fel is mentem. S nem voltam egyedül.
Hallottam már ilyen táblákról, az Imó és a Vöröskő forrás környékén is vannak. Igaz, nemigen veszi komolyan senki.
Egyébként is, ha jól belegondolok, az egész BNP (ha valaki még nem tudná, ez a “Bükki Nemzeti Park” rövidítése) egy röhej. Még hogy nemzeti park! Hol nemzeti park már az a terület, melynek nagy részén erdőgazdálkodás folyik, méghozzá nem is akármilyen formában. Általában az erdészet a tarvágást alkalmazza. S ez tényleg jelentős károkat okoz. De ettől eltekintve. Nyakra-főre hozzák a különböző tilalmakat és korlátozásokat, amelyeknek az esetek többségében semmi foganatja, igaz gyakran értelme se. De még az értelmes és fontos korlátozások betartatására sincs erejük.

Na de hagyjuk a BNP-t, kár több szót vesztegetni rá. Szóval ott tartottam, hogy felmentem az Őrkőre. A kilátás szép. Azt, hogy ki és mit őrzött innen azt nem tudom, de tény hogy messzire el lehet látni. Őrkő rétről az OKT-én indultam tovább, illetve vissza. Remélem arra még szabad járni. Cserepeskőn a barlangszállás egész jó állapotban volt, sőt az OKT bélyegzők is megvoltak, mind a kettő. A “Szép kilátás”-ról nevéhez méltóan valóban szép a kilátás, de ez nem újság, nem először járok erre. Több csúcsra járatás nincs ezen a napon. A legrövidebb úton, Káposztáskert- Bánkút, vissza Ómassára. A nap folyamán több “belépés csak engedéllyel” táblával nem találkoztam.

Másnap, azaz vasárnap. Indulás a szokott busszal. Megérkezem Ómassára. De módosítom terveimet. Nem igazán tetszik az időnek az ő járása. Meglehetősen borul. Na jó, akkor irány Szentlélek. Szentléleken valami banzáj készül. Hangosan szól hangszórókból a “mi kommunista ifjak” és más mozgalmi dalok egyvelege. Úgy látszik kitört a nosztalgikus hangulat. Közelebb érve látom, hogy egy hatalmas sátrat vertek fel a turistaház és a kolostor közti területen. Jó bulizást, de én megyek tovább. Kiérve az aszfaltra (Bánkúti műút) újra találkozom a “Táblával” A Mária forrás felé vezető út elágazásánál van. Igaz most kissé srégen van felállítva, így egy kis jóindulattal azt is mondhatjuk, hogy nem vonatkozik az útra, csak az erdőre. Pár méterrel a tábla mögött egy fiesta áll. Gondosan beállt a védett erdőbe, hogy ne zavarja az esetleges forgalmat a földúton. A vezetője, középkorú nő kiszáll, gondosan bezárja az autót, majd a többiek után indul, bele a tiltott területbe, természetesen nem az úton. Úgy látszik nem zavartatják magukat a tábla által. Lehet, hogy van engedélyük. Felmegyek Örvénykőre. Közben kissé dörög az ég. Egyelőre nem esik. De ami késik az nem múlik. Na de mit részletezzem az utat. Kaszásnyeregben úgy döntöttem, hogy a legrövidebb úton irány haza. Alsóhámorban buszra szálltam. S ezzel rövid kis történetem véget ért.