Igen hangulatos túracélpont volt a Bükkben az „Őserdő”. Na nem igazi őserdő ez, s egyébként sem valami hatalmas. De hát mi egy szegény kis ország vagyunk, nem lehetünk túl igényesek. Örüljünk, hogy ilyenre is telik. Sokan felkeresték, én is gyakran jártam arra, s mint a Bükk egyik nevezetességén, a Kék Túra is áthaladt rajta. Sok turista és kiránduló gyönyörködött benne. A döntő többség az úton maradt, páran körbejárták az érdekesebb út menti fákat. Biztos volt pár fegyelmezetlen, aki össze-vissza mászkált, de ez nem jellemző, én nem tapasztaltam ilyet.
Ha még nem jártál arra, akkor elárulom Neked nagyon érdekes volt. A területen, ki tudja miért, hosszú-hosszú ideje nem folyt erdőgazdálkodás. Eleinte valószínűleg egyszerűen megfeledkeztek róla. Később, ha már addig megúszta feledékenységből, hivatalosan is védelem alá helyezték. Itt a fák szó szerint állva halnak meg, de a még élő idősebb fák egy része is szenzációs. Képzelj el mondjuk egy hatalmas bükkfát, melynek a törzse már nagyrészt elkorhadt, szinte csak a kéreg maradt meg, az sem mindenütt.
S ezen a területen átvezettek a jelzett turista utak. Szerintem nem igazán zavarta a kidőlt, illetve még álló fák anyagának lebontásában, korhadásában szerepet játszó baktériumokat és gombákat az úton lejátszódó forgalom. Sőt szerintem az ízelt és ízeletlen lábú farágcsáló izék, kukacok és egyéb férgek életében sem okozott ez lelki törést. A fakopáncs, csak úgy mint más tájakon, itt sem igazán zavartatta magát, nyugodtan kopácsolt, pardon kopáncsolt.
Szóval ez az idilli helyzet állt fent sokáig. De hát a Bükki Nemzeti Park (BNP) vezetőinek is fel kell mutatni valamit. Valamivel igazolni kell, valószínűleg nem túl alacsony fizetésüket. Ha értelmes dolgot nem tudnak csinálni, hát csinálnak értelmetlent Tehetnének valamit az erdőgazdálkodás és a vadászat megfékezésére is. De hát ott komoly pénzekről, netalán befolyásos emberekről van szó. Azok előtt lapítanak. Remélem, „csak” erről van szó. Kivel lehet „szórakozni”? Hát a kirándulókkal és a turistákkal. Na de hagyjuk az általánosítást, maradjunk a konkrét témánál.
Egyszer csak elterjedt a hír, a BNP lezárja az őserdőt. Sokáig nem történt semmi.
Aztán egyszer csak elkezdték építeni a kerítést. A kerítés elkészült, de hagytak rajta három rést a turista utaknak (KZ, K és Z). Sokáig így maradt. Már kezdtek megnyugodni a kedélyek. Na de csalóka volt a remény, hosszas huzavona után befoltozták a kihagyott réseket, s kifestették a terelő útvonalat. Meglehetősen meredeken fel Simakőnek.
Egyet azért el kell ismernem. Még ha az egész akciót értelmetlennek is a tartom, a kivitelezés mintaszerű. Ez kivételesnek számít a BNP akciói közt. Indoklás, információs táblák, gondosan, bár nem igazán szakszerűen kifestett terelő út.
Na de nem ért véget ezzel a történet. Nemcsak a Birodalom de a turisták és kirándulók is visszavágtak. Kerítés ide vagy oda, sokan nem voltak hajlandók elfogadni a korlátozást. S nem telt el sok idő, s annyian másztak át a kerítésen, hogy lenyomták a földig, s már mászni se kellett. De a BNP se hagyta magát, felújította a kerítést a megrongált szakaszokon. Igaz, hogy nem olyan jó minőségű dróthálót használtak, mint az első alkalommal. Így most már át se kell mászni a kerítésen, függőleges szálak könnyedén eltologathatók, s így bárki át tud bújni a drótok közt.
S mi az eredmény? Kétségtelenül sokan az új utat veszik igénybe. Vagy azért mert fegyelmezettek, vagy azért, mert nincs helyismeretük. Ez látszólag fél siker, legalább annyival kevesebben járnak a védett területen. Ez jól hangzik. De a jelzés megszüntetésével előbb utóbb megjelennek majd a kisebb nagyobb csapások. Egyesek össze-vissza mászkálva fogják keresni a jelzést amikor úgy döntenek, hogy mégiscsak biztosabb a jelzést követni, s vissza akarnak rá térni. S legyünk őszinték, attól aki egy kerítést átmászva, vagy lyukon átbújva kénytelen bejutni az Őserdőbe, kevésbé várható el a fegyelmezett toleráns viselkedés.
Szóval a kitűzött cél nem valósult meg, sőt könnyen lehet, hogy még „romlott” is a helyzet. S még három aspektusra hívnám fel a figyelmet. Az erdő természetes állapota, hogy nincs bekerítve. Egy kerítés, főleg ha az zárt hurkot alkot, meglehetősen akadályozza a nagyobb vadak mozgását, egy részüket ki is zárja a területről. S ezzel sérül a természetes biológiai egyensúly. A kerítés ugyebár egy idő múlva elkorrodeál, de mondhatnám azt is, hogy megeszi a rozsda. A korróziós termékek bekerülnek a természetbe, sőt az a tapasztalat, hogy a feleslegessé vált, vagy tönkrement kerítés maradványok lebontásával és elszállításával senki sem szokott foglalkozni, azok csúfítják az erdőt a végső elenyészésükig. S végül nem elhanyagolható szempont, hogy meglehetősen csúfítja a tájat egy drótkerítés. Egy kissé tájidegen, különösen a kiemelt védelmet élvező tájon.
S csináljunk mérleget. Persze ezt lehet több szempont alapján. Szerintem az a legtermészetesebb mérleg, amelyben nagy súllyal szerepel az erdőt járó kirándulók és turisták érdeke. Már csak azért is, mert a természetvédelemnek, mint minden racionális emberi tevékenységnek, végső soron, közvetve vagy közvetlenül, az emberi érdekeket kell szolgálnia. Egy öncélú természetvédelem önmagában véve abszurdum.
Tehát mérlegeljük azt az élményt, amelyet az őserdőn való áthaladás jelent, mérlegeljük azt a - szerintem nem túl jelentős - kárt, amit a kirándulók okoznak, ebből vonjuk le azt a kárt amit a kerítés megléte esetén okoznak (lehet, hogy ez nagyobb), s nem utolsó sorban mérlegeljük a kerítés által a természetben okozott kárt.
Én úgy érzem, hogy ez a mérleg vitathatatlanul negatív. Sőt az a gyanúm, hogyha kihagyjuk az első szempontot, egy pillanatra gondolkodjunk az elvakult természetvédők szemszögéből, akkor is negatív a mérleg.