A kétszerkettőt egyszer ötnek, másszor háromnak, majd mindenféle szabályok szerint másnak és másnak mondják, csak éppen négynek nem. A szegény józan ész megpróbálja ezt követni, hogy ki ne közösítsék, de képtelen rá, mert ő csak egy szabályt ismer: a természetes igazságot, amit ujján kiszámíthat, de amit itt kimondani bűn. Azt azonban, hogy momentán minek kell mondani, sohasem tudhatja biztosan.