Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nüansz. Nüansz nem meregetett bigottokat, nem sértett kegyelmet, a szederpalánk fáról se lopkodta a lélekcsóválást, hanem napestig egy winchester bezúzó üzemben ferdítgette a kalamajkát, és amikor lebukott a vörösen izzó nap (a sétálgató glicerinfákkal karikírozott giccshegyeken túl, de még az égbolt backhairján innen), legfeljebb egy kurva nagyot belerúgott. Miért is ne? Hazafelé a vértócsák között ciklus- és szélességfüggő modulációt szimulálva ugróiskolázott, aztán betért az Óda a szétkocsonyásított agyú ökörcsordához diszkóba kicsit oszcillálni, aztán hazavitt egy stanecli polimeres hamburgert és egy női nemiszervet. Másnap azt csinált amit akart, szabadnapos volt.