Számomra súlyos hiba ott kezdődött, hogy a "módszer" amit tanítottak, egyszerűen igen nehezen alkalmazható arra a fázisra, amikor el kell döntenem, hogy mit csinál a program.

Az SSADM szerintem ebben jó - meg tudom tervezni, hogy mit akarok csinálni, milyen szereplők, milyen adatokkal, mit csinálnak.
Viszont SSADM-ben nem lehet rendesen programot tervezni.
Kiválló képet ad, hogy mit kapok, de amikor a logikai feldolgozástervezéshez jutsz, akkor nagyon kell kapaszkodni. Szerintem nem az igazi.

Szóval amikor már a funkciók megvannak SSADM-ben, akkor jöhet az OOP - funkció = használati eset.

Objektumorientáltan ugyanis - legalábbis nekem - az adatbázis és a program közti kapcsolat, ki mikor, mit csinál, elég nehézkesen modellezhető. Ez persze lehet az én hibám is, de azt hiszem a végeredménynél tök mindegy kinek a hibájából rossz.

Szóval én az SSADM-et használnám a funkciók megtervezéséig, és amikor a program tervezési része jön, akkor váltok át objektumorientáltra.

OOP-nál ami szerintem igen nagy nehézséget okozhat, és amin elcsúszhat az egész, az az objektumok felismerése.
Ugye, klasszikus tanpéldáknál általában a 3 felhasznál, 2 használati eset, 4 objektum szintig jutnak el. Sajnos ezek a példák csak a fontos kérdésekre nem adnak választ.

Nekem fő problémát OOP-nál a Case eszközök által erősen forszírozott asszociáció keveredés okozott.
Ugyanis az a baj, hogy az UML csak a jelölésre ad útmutatást, de pl. még egy CASE rendszert nem láttam amelyik korrekt módon használta volna az aggregációt mint olyat.

A struktúrált tervezés program esetén nem igazán jó.
Viszont egy rendszer tervezésekor átláthatóbb. És mivel a rendszerek mindig struktúráltak, ezért arra jobb mint az objektumorientált.

Úgyhogy én azt hiszem, hogy az objektumorientált egyelőre a program tervezésre kiváló, rendszertervezésre nem annyira szeretném egyenlőre használni.:))

Salsa, akkor kérdésem van:
Te amikor tervezel, komolyan figyelembe veszel minden gombot, cimkét, stb-t mint külön objektuomot, vagy egy felület - egy objektum megközelítésben használod az OO-t.
Nekem ugyanis főleg a vizuális elemeknél támadnak gondjaim az OO-val.
Amíg nincsenek ablakok, listák, stb-k, addig oké.
De amikor vizuális felületnek kéne megcsinálni az OO tervét, az valami iszonyatos tud lenni. Itt jött ki az is, hogy pl. a Rose nem képes a gombot aggregációban kezelne - pedig elvileg az lenne.
Másik kérdés - az átmeneti asszociációkat (függvény közepén deklarálom, nem az osztály változók között) hogy ábrázolnád?
Végülis van kapcsolat.

Hirtelen most ennyi, baj az, hogy jelenleg egy 100% SSADM projekten dolgozom, annak is a nem igazán kedvelt részén - feldolgozás tervezés -, és nem nagyon áll most rá az agyam az OO problémáimra :))