Egyszer

Ha majd a Vad lépteinek
zaját sem hallom,
s a szent nyugalom mámora
ül minden arcon,
talán újrateremtődik
képzelet, ész, és
kezdetét veszi a csöndes
nagy beszélgetés...

Volna Isten jókedvében,
s mit elrejtett rég,
égasztala fiókjában
meglelné énekét
s elegyengetve
gyűrött homlokom
dalolna szélsimítgatta
óceánokon.