Néhány gondolat, hátha valakinek van kedve ezen elmélkedni.

A belső beszédünk óriási szerepet játszik viselkedésünk (és így: sorsunk!) alakításában. Amit itt az Indexen olvashatunk, az valójában a szerzők írásban rögzített belső beszéde. Az irodalmi művek is azok.

Ha kicsit is kellemetlenül érezzük magunkat, ezt azonnal szavakba foglaljuk: "kicsit szédülök", "fáj a fejem", "jaj de rosszul vagyok, hát így nem tudok dolgozni", "mi lesz, ha holnap is ennyire fájni fog a lábam, hogyan fogok takarítani", "mindjárt elájulok", stb.

Ha jól érezzük magunkat, akkor csillapul a belső beszédünk. (Kellemes kaja, szex, barátságos emberek társasága stb.)

A jövő (várható kellemetlen eseményei) miatti aggódás is csak a beszéd képességének birtokában lehetséges. Figyeljétek csak meg, hogy az ilyen aggodalmakat mindig megelőzi valamilyen nyelvi stimulus, belső beszéd, ami a jövőt jelképezi: "a jövőben", "majd", "később", "holnap", "2010-ben", "majd ha szabadságon leszek", "ha majd öreg leszek", "ha elköltöztem innen", stb. Valami ilyet mondunk magunkban, és ennek hatására kezdünk el aggódni.

Nyelv nélkül viszont az egésznek semmi értelme.

Na, food for thought, ahogy a franciák mondják. :)