Kedves Szombatosok,

Készséggel elismerem, hogy az emberek tudnak tévedni. Ezt kiegészíteném azzal, hogy nagy bizonyossággal a magukat hívonek tartó emberek is tudnak tévedni az Isten által levetett alapszabályok értelmezésében. Ezt a történelem is bizonyítja azzal, hogy ma már sok olyan dolgot elítélünk (nem tartjuk erkölcsösnek, etikusnak, bár az akkori törvényeknek éppenséggel megfelelhetett), amit magukat hívonek tartó emberek meggyozodéssel cselekedtek.

Vitatnám, hogy a törvények és az erkölcsi-etikai szabályok fennmaradása puszta emberi döntésen múlna, ami számomra nem jelenti azt, hogy Isteni sugallat szükséges hozzá. Ezeknek a szabályoknak a többsége, és foleg az alapszabályok, ahogy theo is írja, több évszázados vagy évezredes próbán mentek keresztül. Az ember által alkotott szabályok közül csak azok maradtak fenn, és egyúttal a különbözo vallások törvényeibe is beépültek, amelyek hasznosnak bizonyultak a társadalmi együttélés szempontjából. Így nem emberi döntés, hanem a társadalmi alkalmasság az, amely a sorsukat meghatározta. Ez a folyamat a frissen hozott törvényeknél is megfigyelheto. Ha a hozott törvény a társadalom számára nem alkalmas, akkor ez viszonylag hamar kiderül, és ilyenkor jobb esetben javítanak rajta.

Véleményem szerint a bibliai törvények is átestek ilyen folyamaton. Ezt mutatja, hogy Jézus idejében új szövetség köttetett Isten és ember között. Számomra ezt látszik igazolni az itt linkelt hozzászólással kezdodo vita során érintett bibliai példa.

Egy vallás szabályai és a társadalmi együttélés szabályai között akkor látok konfliktust, ha a vallás szabályai tagadják az emberek egyenjogúságát, azaz alacsonyabb rendunek, elnyomhatónak tartja azokat, akik nem tartoznak az adott vallás felekezetéhez, mert más felekezethez tartoznak vagy nem vallásosak. Az Ön véleménye alapján Önnel vagy felekezetével kapcsolatban ilyentol nincs okom tartani. De hogy létezik ilyen veszély, azt mutatja Az elnyomott egyház topic-ban található vita.

Tisztelettel,
mint fent