Szerbusz kedves DcsabaS_!:-)

Jó érzés a sikerélmény! De, hogy ne bízzam el magam, meg kell mondanom jól feltett kérdésre könnyű jól válaszolni! Köszönöm!

Látom, hogy az általam is preferált Urak közül már ketten is lecsaptak Zörgő Úrra! Nekem a könyveimmel két és fél órába tellett mire átböngésztem az iratot: Már régebbről is ismertem a témát de nem voltam felkészült a hibák felismerésére! Mots felteszem az kapcsolatos irományom. Persze valószínű, hogy a következtetéseim nem (mind)állják meg a helyük, de ha rá érsz remélem elolvasod és segítesz!
köszönöm !
JF

Azt hiszem az Öregúr, itt mindjárt hibáz:

„Ha elektromos feszültség alatt lévő fémpohárba, töltéssel rendelkező vezető testet helyezünk, akkor arról minden töltés a fémpohár külső felületére kerül. Ezáltal megnövekszik a pohár feszültsége. U
Kérdés: Hogyan lehetséges ez? Hiszen itt munkavégzés történik. Mi végzi a munkát? Ugyanis mint tudjuk, a vezető testek belső terében (üregében) nincs elektromos erőtér. E=0 „

Mi végezzük a munkát, mint amikor a mágnesünkkel másik vasakat mágnesezünk fel!
A test üregébe vitt töltést a térbe, vagy éppen kialakuló térbe, mint elektromosan töltött térbe igenis csak munkával a tér ellenállásának leküzdésével lehet bevinni! Ennek a mechanikai munkának az árán kerül a töltés a térben, ahol ahhoz adódik, és egyenletesen eloszlik valóban a külső felületen! Nem értem miért van szükség az eleve töltött pohárra a példában? A vezetők a bevitt töltést amúgy is szétosztják a felületükön. ...Viszont a leírást tovább olvasva vissza kell ide utalnom és megjegyezni: ez a töltésmegosztás egyensúlyra vezet, ami ha kicsatoljuk róla a töltéseket újra csak munkával hozható létre!

Épp ma vettem többek közt egy csini kis könyvet. (ára 4032+áfa tankönyv, ingyen oktatás az adófizetőknek):-) 18 Éve ebből élek most már ideje megtanulni! A címe: Hevesi Imre Eletromosságtan.

A 93. oldalon itt van a Budó könyv kísérletének analógja, illetve ami érdekesebb a fordítottja:

„Végezzük el a „fordított” kísérletet is. Most a G próbagolyót töltsük fel, majd érintsük hozzá a töltetlen F fémedény külső felületéhez, ezt követően pedig vigyük az elektroszkóp fémgömbjéhez. Ekkor az elektroszkóp kitérését fogjuk tapasztalni. Ha a feltöltött G-t A töltetlen F belső felületéhez, majd az elektroszkóp fémgömbjéhez érintjük akkor az elektroszkóp nem jelez. Az első esetben tehát a töltetlen próbagolyó a töltetlen F fémedény külső felületéhez való érintése során töltésének egy részét megtartja (ti. maga is az F+G rendszer külső felületének egy része), a második esetben a belső falhoz érintve teljesen elveszíti töltését ( a töltés ebben az esetben az F külső felületére jut).

A második idézet Zörgő Úrtól:
„Ha az ábra szerinti elektromosan töltött vezető testhez fémgolyót érintünk, akkor töltés szétoszlás történik, és közös feszültség jön létre. A két test ekvipotenciális. Eddig világos.
Ha a próbagolyót elvesszük az 1 jelű testtől, akkor már más lesz a golyó feszültsége. Ha az A jelű felülethez érintjük, akkor kisebb, ha a C és D-hez érintjük, akkor nagyobb lesz a próbagolyó feszültsége U. Hogyan lehetséges ez? Hiszen itt is munkavégzés történt a golyó elvételekor! A két kísérletnél energianövekedés van. Kérdés: Mi okozza? Milyen fizikai törvény érvényesül? ”

Nem a golyó elvételéhez kell az erő, hanem az ott tartásához, hiszen akkor már a terek azonos potenciálúak! De mélyedjünk kicsit ebbe bele:
A töltött golyót közelítem a töltetlen testhez, a golyó töltése a közelítés helyén töltésmegosztást végez úgy, hogy azonos töltéseket a test túloldalára erölteti, ez máris munkával jár. A taszított töltésmennyiség a golyó töltésmennyiségével egyező. Amikor a golyó a felületet érinti, a golyó bevitt töltésmennyisége egyesül a közeledés közben l a test golyó felöli oldalán a golyó töltése által megosztással létrehozott ellentétes polaritású töltésekkel. A test túloldaláról, a megosztó energia megszűnése után a golyó eredeti töltés polaritásával egyező előjelű és nagyságú töltések a test és a golyó teljes felületét ”birtokba veszik” és a Gauss törvénynek megfelelően azokon eloszlanak. A golyó most már azonos töltésű mint a test és csak erőkifejtéssel marad a helyén, ha megszűnik az erő a golyó elmozdul! Az Öveges Professzor kísérleteiben a pin-pong labda így pattogott!(pattant vissza)
Én nem sokra tartom a vonatkozó tudásom, de azt már középsuliban is sulykolták, hogy az azonos töltések taszítják egymást, és energia minimumra törekednek az eloszlásban a felület kihasználásával! Ezt szebben az új könyv így fogalmazza:
„A Gauss-tétel segítségével bebizonyítható, hogy: elektrosztatikus egyensúly esetén a Q elektromos töltés (többlettöltés) a vezető külső felületén helyezkedik el.”
Ám a későbbi leírásból visszautalva az elektrosztatikus árnyékolás elvét felemlítve, az üregben elszigetelten álló töltés az üreg belső falán az üreg anyagában töltésmegosztással, megegyező mennyiségű ám ellentétes polaritású töltést hoz létre, de mivel a Gauss tételből következően ez a töltés –Q. Szintén a tétel szabályait figyelembe véve az üreg anyagát adó vezető külső felületén is megjelenik a +Q töltés. ( Ha ezt a +Q töltést a „földbe” vezetjük akkor a rendszer a földhöz képest semleges lesz, tehát a belső töltéseik kiegyenlítik az az árnyékolják egymást.)
Zörgő Úr a művét „erőtér szobrászatnak” is nevezi. Ez arra enged következtetni, hogy a célja valamilyen elektromos erőtér aszimmetriát létre hozni, és ebből energiát kicsatolni a tér spontán fenntartása mellett!

A gravitáció mellett akár a mágnességet is belekeverheti a példák közé, ott is sok az elektromos térrel való hasonlatosság!

Az 5. pontban az 5c ábránál el is jut az elektrosztatikus árnyékolásig!

Az 5f ábránál ez a mondat nekem lila: „Ugyanis az eddig egyensúlyban lévő oldalnyomások kiegyenlítetlenül maradnak. Emiatt erősödik a csúcs DQ-ja és az Ecs Az erőtéri erők vektoriálisan összegeződnek, és egymást keresztezhetik, hatásromlás nélkül.”
Hogy lehet valami ami hat a környezetére de mégsem hat! A könyvemben ilyent nem találtam(meg?).

idézet
„6. Elektromos nyomás
Ha két azonos töltésű, és feszültségű fémlemezt egymás mellé helyezünk, akkor a belső felületeken nincs töltés, pedig a két lemez között nincs elektromos erőtér.
E=0. Kérdés: Miért nincs a belső felületen töltés, hiszen az is feszültség alatt van? Mi hajtja le a felületről a töltést, ha nincs ott elektromos erőtér? Ha nincs erőtér, akkor kell lenni valamilyen más hatásnak. Elgondolásom szerint van erőhatás, és az nem származhat máshonnan, mint a szembe lévő töltésektől”

A rajz szerinti ábrán taszítóhatásnak kell lennie, pontosan ez „űzi” a töltéseket a lemezek külső felére! Miért vezet be egy új fogalmat?
„Reakció töltés” megint egy új fogalom…. Még mindig a Gauss tétel körül járunk!

idézet
„Erőtérpáros”…
„Ha az egyik erőtér nagyobb mint a másik, akkor már létrejön a két test között a DE és létrejön a töltésmegosztás. E példánál csak a két test közötti erőtérrel foglalkozunk. Ha ebbe a belső térbe elektront helyezünk, vagy ION--t, akkor a -E1 a 2-es test felé taszítja, a #E pedig 2-es test felé húzza. Amint látható, a két test közötti térben egy erőtérpáros keletkezett (-E1 #E), melyek egy irányba mozgatják az elektront, azaz egy irányban dolgoznak. Ez a jelenség szokatlan. Ugyanis az eddigi gyakorlatban, a reakció hatás mindég az akció erő ellen dolgozott. Az ábra szerinti erők és hatások csak akkor jönnek létre, ha az U1>U2. Ilyen feszültségi viszonyok között az erőtérpáros nem használható tartósan munkavégzésre, mert hamar létrejön az egyensúly. Létre kell hozni azt a helyzetet, hogy a kisebb feszültségű test erőtere hozzon létre erőtérpárost. Ez elérhető, ha az 1-es jelű testet csúccsal látjuk el. Ez által annyira megerősödik a csúcsnál az erőtér, hogy képes legyőzni a 2-es jelű test feszültségét, belső elektromos nyomását, még ha nagyobb is az. Így is létre jön egy erőtérpáros, mely egy miniatűr elektromos generátor, ha elektromos töltést viszünk az erőtérbe.”

Ide kellettek az új fogalmak! De mit is mond?
A csúcsról, ha áramkört alkotunk áram indul a lap felé. OK de mitől nem egyenlítődik ki a helyzet?

„Az ábrát szemléltetés végett húzom szét, hogy az erőtéri hatásokat be lehessen jelölni. Egyébként a csúcsnak közel kell lenni a 2-es test felületéhez, hogy erős hatás jöjjön létre. Erős hatást nagy U1 feszültséggel lehet elérni. A nagy feszültség azért szükséges, hogy a csúcs ionizálni legyen képes a gázokat. ION--ra van szükség. Nagy erők esetén képes téremissió is létrejönni”
És a korona kisülés!
Ha egy csúcson több a töltés, mint a test többi részén az csak látszólag alkalmas a töltés emisszióra a testtel szemben elhelyezkedő tárgy felé mert ha a tárggyal egy áramkörben hozom a töltés kiegyenlítődés az áramkörön át lezajlik akkor a dolog egyensúlyi helyzetre vezet avezetőn át, és kész vége. Ha a csúcs és a lap közé ionokat vezetünk az is csak a kiegyenlítődésig ad áramot a körben. És az ionizálás energiája honnan származik?…

Nem akarom megbántani az Öregúrat, de ilyet én is tudok az egypólusú generátorommal! Ha végre kész lesz, felpattanok rá és mosolygok az ELMŰ-n!
Valószínűleg a Grófunk ötlete is hasonló! Tényleg hova lett a topic?
Zörgő Úr valóban jóindulatú, ez vitathatatlan. Jó lenne ha csak én találnám ezt megvalósíthatatlannak.

A csúcsokat kipróbáltam a TV képcső körüli tér tele van szórt töltésekkel és ionokkal, de semmiféle csúccsal-lappal sem tudtam ott tartós, folyamatos áramot találni.
Remélem jól következtetek.

JF