Tőzsdei Kurír, 2002. június 13. (I. évf. 9. szám) 8-9. oldal, Fókusz rovat

Valami előtt, valami után, valami sztárok, valami hírnév
Szöveg: Karakas H. Norbert

Remek ötletek, mulatságos szituációk, és ezek eredményeképpen a szokottnál nagyobb siker jellemzi a hazai filmgyártás eddigi legnagyobb dobását, a Valami Amerikát. Több, mint 350000 néző és egy folyamat, melyet néhány kontinenssel nyugatabbra tekintve sztárcsinálásként jegyeznek. A nagyközönség számára eddig többnyire csak színházi berkekből ismert arcok felé mostantól autogramkérő karok nyúlnak, mozdulataikat teleobjektíves paparazzók figyelik, szavaik a nyilvánosság előtt komoly súllyal bírnak.

Valami emlék: Hujber Ferenc (András)
Valami szőke: Oroszlán Szonja (Timi)
Valami középút: Pindroch Csaba (Tamás)
Valami vadság: Szabó Győző (Ákos)
Valami szépség: Ónódi Eszter (Eszter)
Valami hidegvér: Szervét Tibor (Alex)

Valami hidegvér: Szervét Tibor (Alex)

TK: A filmben megformált Alex egy valódi cool figura. Ön is ilyen?
SzT: Dehogy. Egyáltalán nem. De ismer az ember néhány ilyet a környezetéből, látja filmekben, és így próbálja megformálni a kívánt figurát.
TK: Ez volt az első filmszerepe?
SzT: Ilyen szerepszerűen még nem játszottam filmben. Igaz, a főiskolán játszottam Pacskovszky József a Sellő félig habokból című filmjében.
TK: Hogyan készült a nagyrészt angolul kommunikáló Alex szerepére?
SzT: Csak nagyon vázlatos elképzeléseim voltak. Mivel nem volt komolyabb tapasztalatom, nem tudtam, hogyan kell filmszerepre felkészülni.
TK: A stáb jelentős része pályakezdőként került ebbe a filmbe. Milyen volt köztük tapasztalt „öreg rókaként” dolgozni?
SzT: A többiek nagyobb filmes múlttal rendelkeztek, és sokszor csodáltam őket azért a lezserségért, ahogy a kamera előtt dolgoztak.
TK: Talán éppen emiatt számukra az ismertség is mást jelent, mint önnek.
SzT: Nézze, ez a dolognak a természete, vagyis tényszerű következménye.
TK: Tehát számított erre a népszerűségre?
SzT: Egy színész számára az, hogy felismerik, természetes velejárója munkájának. Ez nem sztárság és nem hírnév. Mi eddig is léteztünk, csupán a nyilvánosság számára létezünk már a film sikere óta. Jó dolog, hogy felismernek, jó érzés, hogy szeretnek. De ez nem változtat semmit az életemen.

„A nagyközönség számára eddig többnyire csak színházi berkekből ismert arcok felé mostantól autogramkérő karok nyúlnak”
CC reméli, hogy itt nem kifejezetten rá gondoltak, cserébe kijavított jónéhány elírást...

Vincere!
A fentieket olvasva eszembe jutott, hogy’ feszenghetett Colinunk a Bridget Jones 2. részében olvasható riport közben. Próbáljon meg az ember hülye kérdésekre értelmes válaszokat adni!... Bocs, Bridge!