Kaptam egy Kevin Spacey-cikket, amiben a következőket olvastam:
„Nem azzal alapozta meg a karrierjét, hogy rengeteg filmben játszott: nem szerepelt sokszor, de alakításai emlékezetesek maradtak. Órákig tud a szerepeiről beszélni. Leírja az általa megformálandó figurát a legapróbb részletekig, meg tudja mondai, melyik pillanatban miért húzza fel a bal szemöldökét, illetve hogy mi az értelme annak, hogy egy mondatot félig dadogva ad elő.”
Ennyire tudatos lenne?! Készséggel elhiszem, hogy ez is egy megtanulható szakma (mint ahogyan SzT állítja), de azt hittem, az ilyen dolgok maguktól jönnek. Számomra ez kiábrándító. Át kell gondolnom, hogy az engem olyannyira elbűvölő hitelesség nem a profizmusból adódik-e minden esetben... Ugye nem?!