Vezérünk mindig is híres volt nagylelküségéröl. Ráadásul jóságáról is, hogy ily megbocsátó, mert tudjuk, NEKI joga van megbocsátani, NEKI joga van "befogadni valakit a közéletbe", mégha az illetö apja is a "bünös", hiszen az Ö múltja folttalan, makulátlan, minden ügye tisztázott. Ö már elhatárolódott a saját múltjától, kb. úgy, ahogyan az én hozzászólásaim is eltüntek.

Azért szép ez a nagylelküség. (Szerencse, hogy nem ebédeltem, mert most nincs semmi, ami forogna odabenn.)