Vörös Csepel
1. Még, még, még és még!
A burzsujnak sosem elég.
Láss, láss, láss, már láss,
Sorsod az elpusztulás!
Egy {...} ország majd' éhengebed,
A éhség, a szenny marja fel testedet,
Éhhalálra ítél ez a rend.
{...} statáriumot,
És tapsolnak hozzá a rongy árulók,
{...}

R. Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem turünk csendben tovább.
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!

2. Tudd, tudd, tudd, hát tudd,
Gyújtják az új háborút.
Te, te, nem csak te
Kézhez a fegyveredet.
A szovjetek ellen ha {...}
Hát küldd a pokolba a tisztjeidet,
Fordítsd rájuk a puska csövét!
Hogy vesszen, hogy vesszen a burzsoá rend,
Ez a láng, ez a harc új uralmat teremt,
Dolgozók hatalmát, szovjetet.

R.

A párttal, a néppel...
R. A párttal, a néppel egy az utunk,
A jelszavunk munka és béke.
||: Mi kommunista szívvel indulunk,
És bennünk a népünk reménye. :||

1. Széttörte népe láncát, elmúlt idok homályát,
Ifjúi vére árán annyi vértanú.
Kövesd a példát, a párt szavát,
És gyozni fogsz, te büszke ifjúság!

R.

2. Hajnali füst {erovel} ébred a hegyteton fel,
Most hajt csak serdülore népünk tavasza.
Országunk békéjét védjük bátran,
Apáik mellett küzd az ifjúság.

R., instr., R., 2., R.

Tessék elftársam!