Én ugyan nem koptatom a zeneakadémia padjait, de egyetértek. Mindenesetre nem írnám le a popzenét. (Ha a gyökér jelző a popzenére általában illesztett, akkor nem értek vele egyet, ha pedig csak a popzene egyes elemeire, akkor annyit fűznék hozzá, hogy férges alma mindig akad...) A másik dolog, ami totál fölösleges, az a debizonyeztazeffektetezmegezcsináltaelőszöréscsakőakirály hozzáállás, ennyi erővel Deep Purple, utána meg csak loptak a rockzenében... Vagy Jimi Hendrix óta nincs gitáros... Szerintem egyszerűen többször, alaposan végighallgatva egy számot minden jó zenei érzékkel megáldott ember (aki nem esett stílusok szemellenzős csapdájába) el tudja dönteni egy-egy előadó/nóta létjogosultságát az adott toplistán/lemezeladási listán/cd-gyüjteményben, stb... Jarre profizmusához talán az ABBA vérprofi és alapos csiszolgatós slágergyártását hasonlítanám annak ellenére, hogy az utóbbi társaság toplisták élére célzott; viszont közös volt az alapos előkészítés, és ha valami nem ment, el merték dobni, nem ragaszkodtak az ötletekhez, ha nem működtek (olyan alapokat dobáltak ki ezáltal, amiből manapság több számmal is kijöhetne 1-2 banda, és még menne is a szekerük egy darabig...). Meggyőződésem, hogy aki Jarre zenéjét nem szereti (úgy összességében) az vagy nem figyel a zenére, vagy érzéketlen, vagy hazudik, vagy hagyjuk...