Szia V.László!

Nem én vagyok a mester, ha hülyeséget válaszolok lesz, aki kijavít (remélem)!

Tehát: Vannak olyan szigetelő tulajdonságú anyagok, amelyek a molekulájuk felépítésétre nézve elektromosan nem szimmetrikusak, nem semleges a geometriájuk. Ezeket hívjuk poláros anyagoknak, dipólusoknak!(ilyen a víz is) Ezek a molekulák semleges villamos térben tetszőleges polarizációval össze-vissza állnak. Időlegesen ugyan kialakulnak kisseb láncok, de ezek nem stabilak! Az anyag kifele semleges. Ha villamos térben helyezzük el az ilyen anyagokat, akkor a dipólusai rendeződnek a térnek megfelelően. Azok az anyagok, amelyek ezt a rendezettséget a villamos tér megszűnése után is megtartják, továbbiakban kifelé nem semlegesek, azok az elektrettek.
Te a viaszos kondidban melegen rendezted a dipólusokat, majd a rendezés (feszültség) fenntartása mellet azt mintegy belefagyasztottad a viaszba! Így lett elektret.

Tehát a sok +- a rendezett mechanikailag stabil dipólusok, ami az elektret maga!

Két oldalt a fémfegyverzetek, amiben az elektret elektromos tere töltésmegosztást követ el! A fémben (vezetőkben) a töltések könnyen elmozdulnak, ha áramkört zársz, áram folyik, ezt méred! Amikor is az áramkört zárod a töltések, a szigetelő elektreten nem folynak, hanem annak a fém felőli felületén lévő polarizált molekulák elektromos terét semlegesítik, így azokból egy „kiürített réteg” jön létre (ez nem félvezető) amit a belül még meglévő dipólusok igyekeznek helyreállítani! Tehát az elektret belsejében nem az elektron áram adja az energiát, zárja a kört, hanem a dipólusok polarizációs átrendeződése! A „kivándorlást” szintén a belső (asszem ez a jó neve) elektromotoros erő adja, amíg a polarizációs rendezettség fennáll. Az „elektrosztatikus problémának tűnik az egész” ötleted szerintem helyes, csak a elektromos tér létrehozása és fenntartása szokatlan!

JF