Kedves elvtársnő!

Természetesen a topikot megnyitása óta figyelemmel kísérem, de mostanában pártfeladaim miatt sajnos elhanyagoltam az elvtásakkal való belső kommunikációt. Önkritikát gyakorltam, sírva könyörögtem a drága jó Lenin elvtárs pártközpontbeli szobra előtt térdepelve megbocsájtásért, mire néhány elvtárs a közeli talponállóba kísért és érőt öntött belém. Ez a bajtársi szolidaritás adott erőt ahhoz, hogy a munka frontján újból helyt álljak.

Köszöntő meleg szavaid igen jól estek, hiszen az akták mögötti hivatali munkám során kevés mosolygós pionyírkát látok. De mindezen áldozatokat örömmel vállalom, hiszen a párt és a világforradalom megvalósítása mindenek fölött álló célként lebeg a szemeim előtt.

Álmaimban munkapadok és gépek zakatolását, a pionyír ifjúság tereket vörösbe öltöztető felvonulását látom és hallom a kolhoz szőlőtőkéi mellett vidáman dolgozó elvtásak énekét. Mi minndannyian vállvetve harcolunk a közös ügyünkért, a világbékéért, egységes pártunk vezetőinek bölcs iránymutatása alapján.

A marxista-leninista világforradalom győzni fog!

Harcos üdvözlettel:

Tub

a Központi Bizottság tagja, a Végrehajtó Bizottság főtitkára