Közben összeszedtem néhány tippet.
Bár a Halassy szebben mondja el :))

Mindig rajzold le, az összes táblát - na jó egy határig, a 300 egyedes adatbázist nem célszerű -, és sokat rágódj rajta.
Külön mezőbe írd oda, hogy mi a célja a kapcsolótábláknak, kapcsolatoknak - mért kapcsolódik a Tantárgy a Hallgatóhoz két táblán keresztül? Fakultatív tárgyak listája, Tanulmányi eredmények.

SSADM - ből ajánlják az egyed-kapcsolat mátrixot - bár én még nem használtam, egyszer majd kipróbálom.
Minden egyedet sorokan és oszlopokban egyforma sorrendben felírsz, és a kapcsolatokat ki xeled (vagy valahogy jelölöd).
Persze nagy gyengéje, hogy olyan esetben nem működik, amikor két egyed között több kapcsolat is létezik.

Jó dolog a relációs adatbázisnál a normalizálás, de első lépésként mindig gyomláld ki a homonimákat és szinonimákat, és mindig írd le magadnak, hogy az adott kapcsolat illetve egyed miért került be, és miért így. Később jól jöhet, amikor vadul keresed, hogy mi a fenéért van az ott.

És ilyenkor azért össze is szeded a gondolatod.
Mindig gondolj a bővíthetőségre.
Lehet, hogy ma csak három nyelv fogadható el a személyes adatok között, vagy csak egy legfelősbb végzettség, de lehet, hogy két hónap múlva változtatnak, és akkor szétszdheted az egészet.
Bátran használj nem sztenderd adatformákat. Az érdemjegyet ne int-ként, vagy byte-ként add meg, hanem definiáld érdemjegy típusú adatként. Ilyenkor leírod, hogy ez azt jelenti, hogy, és már meg is van a validálási szabályod későbbre. A legtöbb adatbáziskezelő már úgyis támogatja a User Defined adatokat.

Amikor csinálod, gyakran írjál próbaadatokat, akár papíron is. Ilyenkor kiderülhetnek logikai bukfencek, és jobb már az elején rájönni, mint később az első két tábla elszúrása miatt, az egészet előről kezdeni.

Hát így nagyjából ennyi.

Ja, igen. Józan paraszti ész :) Sokat számít. :))